"Nem tudok kisebb szavakat használni, mint, hogy a mintegy 60 kilométer csoda hamar lepergett és a karlobagi parkolóban miután bevártuk egymást, adrenalintól felpumpálva, elkészítettük az első csoportképet.

Szerencsére újabb 60 kilométer csoda következett (személyes véleményem hogy a Karlobagtól dél felé induló kb. 20 kilométer az egész 8-as út legjobb szakasza), jobbra a tenger, balra a bevezetőben említett karfiol sziklák és közöttük kanyarog, öblöket kerülget a 8-as út.

Kiváló minőségű aszfaltjával, ritmusos kanyarjaival jó néhányunknak személyes kedvence ez az út, ami ilyenkor, szeptember végén már egyáltalán nem forgalmas, így teret enged a lendületes gurulásnak. Túlzásba vinni azonban itt sem érdemes, (mint ahogy sehol másutt sem!), mert a beláthatatlan kanyarokban érhetnek váratlan meglepetések, az olyan közhelyes dolgokon túl, mint olajfolt, kavicsok, vagy váratlanul beszűkülő ív, itt komolyan kell számítani pl. a sziklafalból kipergett kövekre, kisebb sziklákra is az íven. Csapatban való motorozásnál így kifejezetten fontos a megfelelő követési távolság megválasztása és az előttünk haladó reakcióinak fokozott figyelése, mert egy felvillanó féklámpából, vagy egy apró korrigálásból mi már előre készülhetünk egy amúgy általunk még láthatatlan akadályra.
Nagyon jót mentünk Starigradig, ahol elkezdtem összezárni a csapatot, nehogy Maslenicánál valaki véletlenül felszaladjon az autópályára. Mivel a Gepárd csapat, mint Baltazár, nem alkuszik, (ellentétben a Sasokkal, akik képesek voltak ott felhajtani az autópályára az utolsó nyamvadt 35 kilométer erejéig), így egy rövid szusszanással Maslenicánál a járt utat a járatlanra cseréltük és csupa alsóbbrendű, de egész élvezetes utakon vágtuk át a tájat és csak az utolsó pár kilométerre tértünk vissza a 8-as útra, hogy beguruljunk a szállásunkra, a Crvena Luka Hotel & Resortba. A Sasok persze előttünk pár perccel érkeztek és már pakolásztak a parkolóban, de maradjunk annyiban, hogy az autópályázás miatt időbüntetés jár nekik, így, bár ez nem verseny, de az erkölcsi győztesek akkor is a Gepárdok. :)
Az, hogy jó csapat jött össze, már abból is látszódott, hogy különösebb egyeztetés nélkül is, még vacsora előtt összegyűlt a brigád java a hotel saját öblének partján a bárban és folyamatosan erős nyomás alatt tartotta az amúgy aznapra már laza szezonlevezetőt tervező és ettől kissé csalódott bárpincért.
Pénteken reggel ismét csodálatos időben gurultunk ki a 8-as útra és vettük az irányt délnek. A terv röviden: végig a 8-ason, ebéd Makarskában, korai érkezés Dubrovnikba, este pedig városnézés. Bár a 8-asnak ez a része már messze nem olyan parádés, mint a Senj-Starigrad szakasz, mert több a település, sokkal forgalmasabb és nem mindig közvetlen a parton megy, azért van benne lehetőség. Ha a forgalom engedi, akkor jó tempós szakaszok vannak és akkor egész rendben van. De sajnos a korábbi tapasztalataim alapján nem vártam túl sokat, mert ezen a részen általában agyonvág mindent a forgalom. Nos, ezúttal itt is szerencsénk volt, mert a korábbi tapasztalatokkal ellentétben, most nagyon jól kiadta nekünk a forgalom, a települések között a legtöbbször nagyon jó közbenső etapokat tudtunk menni.

Makarskában az utolsó másfél kilométer már nem adta ki nekünk, tiszta horror volt, araszolva jutottunk csak le a kikötőbe, hogy aztán ott is csak üggyel-bajjal tudjunk leparkolni egyben ennyi motorral. De sikerült, így mintegy másfél órát hagytunk magunknak ebédelésre és egy kis sétára. Atya ég, az a spagetti kagylóval tejszínes szószban… azóta is azzal álmodom. És a környezet.. pálmafák, tenger, napsütés… Akár itt is eltölthetnénk egy egész napot, de Dubrovnik várt minket, ami szintén egyedülálló a maga nemében.
A délutáni etap is nagyszerűen sikerült, az alig 10 kilométeres Bosnyák szakaszon is simán hatoltunk át és csak Dubrovnik bejáratánál, az 508 méter hosszú és 52 méter magas, alig 15 éves, köznapi nevén Dubrovnik, de anyakönyvezett nevén Dr. Franjo Tudman híd hídfőjénél álltunk meg egy fotózásra. Innen már hamar begurultunk a szintén saját partszakasszal rendelkező szállodába, ahol a keménymag útja egyenesen a tengerbe vezetett és egy kellemeset pancsoltunk a hűs habokban. Nagy sokára a Sas csapat is befutott (nem azért mondom, mert verseny ez, vagy valami, csak hát tényszerűen nagy sokára… ), de onnan csak a Szimi jött csobbanni. Hat órakor aztán találkoztunk a lobbyban és közösen bebuszoztunk az óvárosba.

Egy nagyon kellemes estét töltöttünk bent, keresztül-kasul jártuk a fallal körbevett óvárost, majd a szállodában egy kellemes vacsorával zártuk le ezt a remek napot."
 

A könyv szerzői: Szimcsák Attila (Szimi) és Dobos Zoltán (Zomax)

A történet egy a sok közül az érdekfeszítő Motoros könyvből, melyet nem csak a motoros túrázóknak ajánljuk, hanem minden motorozás rajongónak úgyszintén. 

A hűvös téli napokon kellemes időtöltésnek tartjuk a könyv lapozgatását, amely az őszinte történetek mellett sok hasznos gyakorlati és általános információval is szolgál a motorosoknak. Ha még nem tetted, itt és most megrendelheted.