Írta: dr. Demeter Endre  Fotó: Szabó Inez, RBiker

Utólag okos az ember, visszatekintve el kell ismernem, hogy sok tízezer kilométer alatt sem tanultam annyit utcán, mint az idei pályanapokon, ráadásul biztonságos körülmények között. Igen, és azt is hozzá kell tennem, hogy hasznát is vettem, legalább két necces helyzetből az ott rögzült tudás segített ki.

Sokat unszoltak már, hajlottam is lassacskán a dologra, de a fiatalkori rossz emlékek miatt a pályát unalmasnak gondoltam, ezért kerültem. Amikor azonban utolsó pillanatban beneveztem a DRZ Hungary 2019 kupaversenyre, tudtam, hogy nem felfrissíteni kell az emlékeket, hanem meg kell tanulni rendesen menni, ráadásul supermotoval. A hátralevő idő rövidsége miatt segítséget sem szégyelltem kérni, logikus döntés volt, hogy ha az enyém a leggyengébb motor, akkor a pálya ismeretével, gyakorlással - és szerencsével - tudom elérni, hogy ne legyek utolsó.

Henriket ajánlotta mindenki, ma már értem, miért. A 42 Riding School alapítója hiteles fickó: sikeres versenyző volt, szakújságíróként neve van, jól ért a technikához is. Bár első ránézésre szerencsére nem klasszikus tanár típus, a lényeges tulajdonságai megvannak: végtelen türelemmel figyel, reális célokat tűz ki, és intelligens.  

Mind a gyermekkori álmainkat akarjuk megvalósítani, de neki sikerült is, Kakucsra költözött a pálya közelébe, és azt csinálja, amit szeret, ráadásul ad is: biztonságos tudást, és valódi vendéglátást. Én is foglalkozom vendégekkel, így talán jobban figyelek. Tudom, mennyire fontos a jó kávé, a kényelmes szék, a tápláló étel, a szomjoltó ital, és a tökéletesen átgondolt, rendezett környezet, az elfogulatlan figyelem apró gesztusai, az úriemberség, főleg ha kimozdulunk a komfortzónánkból, és igazán lefárasztjuk magunkat. Annyira hatékony és szórakoztató volt ez így, hogy elmentem egy haladó kanyarvadászatra is, pedig könyvet sem olvasok kétszer, azt mondják nem vagyok hűséges típus. Az oktatói nagyság bizonyítéka volt számomra az is, hogy a harmadik tréningről Henrik már lebeszélt, azt mondta, most nem több tudásra van szükségem, hanem gyakorlásra egyedül, a saját tempómban, a részletek csiszolására koncentrálva. Azóta az élet más területein is használom a mondást: „A start pillanatában kell csúcsformában lenned.”

Amit nem vártam el, nem is kértem: eljött, és megnézett a versenyen. Persze közel lakik, de biztosan lett volna más dolga is. Adott persze tanácsot, de inkább bíztatott. Az utolsó futam után pedig megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e, és jól érzem-e magam? Őszintén válaszoltam igennel, mire a válasz: „Ez a lényeg.”