Erre először a BMW talált megoldást a peremküllős felnivel (mely megoldást mostanra a kínai gyártók sok árkategóriával alacsonyabban is odaadják), illetve később a Yamaha is elkészítette a témában a saját pályaművét az XT1200Z Super Teneréhez.

De mi a baj a belsős gumival?

Bár szólnak érvek a belsős gumi mellett is, ellenérvből valamivel több van. A tubeless, azaz belső nélküli megoldás legnagyobb előnye, hogy lényegesen kisebb a veszélye egy durrdefektnek, vagyis annak, hogy egy pillanat alatt nullára esik a nyomás. Ez rendkívül veszélyes tud lenni, képzeld csak el, hogy az első gumidban autópályán hirtelen nullára esik a nyomás. Ezzel szemben a tömlő nélkül szerelt kerekek defektnél jellemzően lassan eresztenek le.

Emellett a tömlő nélküli abroncsnál alacsony nyomásnál sem kell a centrírozhatóságot kinyíró vakszelepet (köpenyrögzítőt) használni, mert az elforgó belső nem tépi ki a szelepet. Éppen ezért használják krosszosok és endurósok is a különböző felnitömítő rendszereket, mint amilyen a Tubliss vagy az Outex. Ám ezek jellemzően a dedikált terepmotorok felniméretében kaphatók, túraendurók átalakításához ritkán alkalmasak.

Mi marad annak, aki küllős túraendurójára belső nélküli gumit tenne?

A drágább opció a felnicsere, a Kineo például kínál tömlő nélküli küllős felnit. Ennél nagyságrendekkel olcsóbb megoldás a Bartubeless, amely a Tublisshez hasonló megoldás.

A lényege, hogy egy típusspecifikus méretben gyártott szalagot a felnibe ragasztanak melegítéssel, így végleges felnitömítést kapunk.

Fontos, hogy csak olyan felnit lehet ezzel a módszerrel átalakítani, aminek van biztonsági pereme, mely garantálja a külső megfelelő tömítését és a külső elmozdulását. Ennek híján a Bartubeless nem sokat ér, a levegő a külső mellett ki tud szökni. Ám a mai túraendurók küllős felnijei szinte kivétel nélkül megfelelnek ennek a kitételnek, így átalakíthatóak.