- Mindketten Yamaha XT-sek vagyunk, nekem egy 600E-m van, cimborának pedig egy 660R-je. Hál istennek nem volt semmi problémánk, egyszer állítottunk láncfeszességet, plusz én egyszer töltöttem kb. egy deci olajat a motoromba, hogy maximumon maradjon a szint, de ez már nem lett volna feltétlenül muszáj. A teljes út 8532 km volt tokkal vonóval - mesélte István, aki Tomi barátjával vágott neki az útnak.

- Az volt az egyik legjobb része ennek a túrának, hogy egy pár hétre teljesen megszűnt a „kell” fogalma. Főleg a sarkkörön túl azokon a részeken, ahol a Nap 24 órában a látóhatár közelében, vagy afölött volt, ugyanis ott még arra sem kellett gondolni, hogy sötétedésig találjunk valami frankó sátorhelyet. Ha délután 5-6 óra körül indultunk és hajnali 2-3 felé értünk oda valahova az sem jelentett semmilyen problémát. Arra persze azért figyelnünk kellett, hogy attól, hogy egész nap világos van, a boltoknak ugyanúgy van egy nyitvatartásuk, de egy kis előre gondolkodással a „reggeli” indulás után nem sokkal még pont el lehetett csípni a már zárni készülő boltokat - mesélt élményeiről Tomi és István.

Az ezer tó egyike

István elárulta azt is, hogy mit vittek magukkal a skandináv túrára, hogyan készültek a kalandra. Mint elmesélte, egy pár oldaltáskát szereztek be mindketten, a korábbi túrákon is használt doboz és hengerzsák mellé. Elárulta azt is, hogy próbálták a szükséges minimumra szorítani a táskákba pakolt cuccok mennyiségét, ami végül nélkülüzhetetlennek bizonyult az a kempingfelszerelés (sátor, hálózsák, derékalj, főző stb. stb), a motorokhoz egy pár szerszám, némi ruha, egy kis kaj és pia, de István nem akarta otthon hagyni a fotós cuccait sem.

Lappföld, Posiotól nagyjából 30 km-re a vadonban

Mint elmondta, mindig törekedtek arra, hogy valamilyen víz (lehetőleg folyó édesvíz) környékére sikerüljön keveredniük a nap végére, ugyanis ez több oldalról is egyszerűsíti, valamint kényelmesebbé teszi a dolgokat. Napi szinten 3-4 liter víz ivásra, főzésre és az edények mosogatására legalább elmegy, ha ezt mind cipelnie kell magával az embernek a motoron is, az igen hamar problémássá válhat. Ha már a főzés és a mosogatás, vagy legalább a mosogatás megvalósítható helyben található vízzel, akkor az nagy könnyebbség, ha még fürdeni is lehet, akkor teljes a komfort - vélte István.

Lofoten szigetek csúcsa

- Ilyen szempontból is zseniális desztinációt választottunk, ugyanis egész Skandináviában rengeteg víz van. Finnországban főleg tavat nem nehéz találni, Norvégiában pedig úton-útfélen kis patakokba, forrásokba, vízesésekbe botlik az ember, amiknek ráadásul kristálytiszta is a vize - tette hozzá.

Ilyen a sátrazás Norvégiában

A nomád életmódhoz passzoló kajákat vittek még magukkal. István és Tomi szerint az egyszerű, laktató dolgok a nyerők, így például rizs, tészta, kolbász, szalonna, szárított húsok, zöldségek kerültek a táskába. Ezen kívül nagy favorit még a zabkása, amit szintén különféle dolgokkal elég könnyű ízesíteni, például a sátrad előtt szedett áfonyával - mondta István.

Vacsi Norvégiában, Nordby közelében

- Onnantól, hogy átkompoztunk Tallinból Helsinkibe, egészen visszafelé Koppenhágáig mesébe illően gyönyörű volt minden. Lappföld, Nordkapp környéke és a Lofoten-szigetek lenyűgözőek voltak, de Nordkapp környékére talán megfelelőbb jelző az ámulatba ejtő, az a kietlen táj elképesztően néz ki - lelkendezett István, majd hozzátette: az élményt az is növelte, hogy a skandináv közlekedési morál fényévekre van a miénktől nyugodtságban, előzékenységben. Nem siet senki sehova, betartják a sebességhatárokat és tisztelik a többi közlekedőt.

Nordkapp sziklái

- Azért nehézségek is adódtak, kétszer borult az arcunkba a cumiból a tejbepapi. Egyszer Lappföldön kaptunk 4-5 órányi folyamatos esőt (kiegészülve azzal, hogy az útról, amit kinéztünk kiderült, hogy kavicsos földút), aztán Nordkapp közelében volt még 38 óra, amiből 36,5-et a sátorban bebábozódva töltöttünk, mert megjött egy kb. 4-6 °C-os, szeles, szitáló esős, ködös idő. Ez benne volt a pakliban és persze semmilyen rossz sem tart örökké.

Trollstigen - a trollok lépcsője

- A táj változatosságának és gyönyörűségének befogadásához még ez a motoros tempó is sokszor túl gyors volt, csak kapkodtam a fejem jobbra-balra. Ez a nomdákodás rész is egy olyan plusz a szememben, amit nem cserélnék el semmiért. Gyakorlatilag kevés kivétellel nap, mint nap olyan mesés helyeken sátraztunk, amik szépségben messzemenően felülmúltak bármilyen szállodát, vagy épített kempinget. Nyilván ehhez kell az, hogy az adott személyt le tudja nyűgözni például egy sebes hegyi patak, egy tükörsima tófelszín, egy távoli havas hegycsúcs és az órákon át tartó „naplemente” (amikor nagyon alacsonyan van a nap és az egész ég földöntúli színekben pompázik), illetve hogy mondjuk az angol WC és a folyó meleg víz kényelméről ezekért cserébe le tudjon ideiglenesen mondani.

Nordkapp, turistaközpont

Csak gratulálni tudunk Istvánnak és Tominak, hogy elhatározásukból egy ilyen irigylésre méltó motoros túrát tudtak megvalósítani.

Ha neked is van egy klassz történeted, oszd meg velünk!