Elemzés: mekkora veszélyt jelent Kína valójában?
2024.04.29. 13:03
Elemzés: mekkora veszélyt jelent Kína valójában?
Mennyi ideje van még hátra az európai és japán gyártóknak? Tényleg jön Kína és megcsinál mindekit szárazon?  Utána néztünk, mekkora darabszámokról beszélünk jelenleg, hogyan alakulnak az eladások, mik a beváltott és be nem váltott ígéretek. A végére kiderül, mennyire kell aggódni a kínai motoripar rohamától.

Írta: Zomborácz Iván

 
A kínai motorgyártás hatalmasat fejlődött az elmúlt 10-15 évben. Nemrég még azon nevettünk, hogy a japán márkák bénai kópiái, hangosan lehetett röhögni a hitvány alkatrészeken, az esetlen márkaneveken, egyszerűen komolytalan volt az egész. Mostanra viszont igen messzire kerültünk a kamuhengerrel V2-essé varázsolt egyhengeres cruiserektől.
 
 
A kínai motorokkal kapcsolatos sztereotípiák zavarba ejtő tempóban kezdtek olvadni. A gúnyos nevetés helyett ma már sokkal inkább arról folynak a beszélgetések, hogy a nagy gyártóknak valamit lépniük kéne, mert Kína eltipor mindent. Úgyhogy most végigvesszük, hogy miért érdemes aggódni, és miért nem.
 
Vannak aggasztó jelek
 
A kínai sikerek tagadhatatlanok, tervezésben, technológiában és értékesítésban hatalmasat léptek előre. És az ezt övező aggodalom nem alaptalan, az ötvenes években az olasz és angol gyártók nem gondolták volna, hogy a japán motorok valaha felvehetik velül a versenyt, aztán a hetvenes évek és a következő négy évtized már a japán motorokról szólt.
 
Már nagyon rég nem áll meg az állítás, hogy Kína nem tud minőséget gyártani. Két szó: iPhone, Tesla. Nyugati tervek, de a gyártás nagy része kínai. És a kínai ipar ezeket a tapasztalatokat felhasználva építi a saját márkáit, a BYD a tavalyi év végén lenyomta a Teslát, az Apple és a Samsung sikereire pedig elkezdett árnyékot vetni a Xiaomi és az OPPO.
 
A közhiedelemmel ellenben a motorgyártóknak ezt nem kell magyarázni, tudnak róla. A BMW közel húsz éve dolgozik együtt a Loncinnal, a KTM-nek közös vállalata van Kínában a CFMotoval, a Piaggionak meg a Zongshennel. És ezekben a felállásokban a kínai fél feladata, hogy olyan blokkokat vagy komplett motorokat gyártson, ami megfelel az európai elvárásoknak, és elég simán meg is tudják ugrani a szintet.
 
A nagy európai piacokon (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország) látszik a statisztikákból, hogy egyre elfogadóbbak a vásárlók a kínai modellekkel, viszont az is látszik, hogy bár Kína képes magas minőségű motorokat gyártani, Európában a kisebb kategóriákban vannak jelen, nagyrészt az olcsó, vidám és eldobható modellekkel. Leginkább robogókat, kismotorokat forgalmaznak fiataloknak és kezdőknek, akik a leginkább árérzékenyek. Az olcsó motor koncepciója egyébként tökéletes a kínai márkáknak, őket nem zavarja az sem, ha a motor 2-3 év múlva kuka: egyfelől eladhatnak helyette másikat, másfelől nem kell a hosszú távú szerviz- és alkatrészellátással bajlódniuk.
 
Erről a szintről mostanában kezdenek továbblépni, és rámenni a piac érettebb felére, nagyobb, többhengeres, nagy teljesítményű motorokkal. Ezek már nem eldobható ötvenesek, tartósnak kell lenniük, és bizonyítaniuk kell. Egyrészt az ügyfél felé, másrészt a kereskedőnek, hogy nem fogja lelakni az imidzsüket a rossz minőségű termék. És mivel drága motort inkább vesznek hitelre, ezért nem mindegy, hogy az alacsony havi törlesztő mellett a hosszú futamidő végére mennyi lesz a motor maradványértéke. Egy nagymotornál az értéktartás nem mindegy, az extrém értékvesztés csak a luxuskategória csúcsán fér bele - ez a szint pedig motorkerékpárban csak jelzésértékűen létezik.
 
Mindezek ellenére még korai elkezdeni rettegni
 
Az EU-s darabszámok tekintetében nehéz jó összesítést találni, 2023. január és november közti időszakban az látszik, hogy 125 köbcentiig bezárólag 23 ezer motort adtak el, és ugye ebben a szegmensben kéne a kínaiaknak a legerősebbnek lenniük. A mindent elsöprő kínai jelenlét a valóságban 4-5000 darab kismotort jelent, vagyis kevesebbet, mint amit a Honda egyedül eladott ebben a szegmensben (5358 darab). A legerősebb nem nyugati és nem is japán gyártó a tajvani SYM (1844 darab) és a Kymco (1801 db) voltak. Ugyanakkor a kínai gyártók erősen jöttek fel, az egy évvel korábbihoz képest közel negyedével nőttek az összesített eladásaik.
 
A 125 köbcenti feletti modellekből az EU-ban tavaly január és november között 42 ezer darab fogyott, és ezek között a kínai márkák jelenléte alig kimutatható, illetve a térnyerésük üteme is szerényebb, tehát a 125 köbcenti feletti kategóriában a kínai gyártókat övező aggodalom kizárólag a jövőnek szól, egyelőre nincs piaci súlyuk, a jelenleg körülbelül évente 65-70 ezer darabos EU-s nagymotor-piacon egyszerűen még nem tudnak odaverni.
 
A magyar eladási listában a tavaly évben a top 10 legkelendőbb modell közé nem tudott kínai típus bekerülni, tehát egy olyan kínai motorkerékpár sem volt, amiből 107-nél többet adtak volna el itthon. A márkák rangsorában a legjobbban egyébként a Benelli szerepelt a kínaiak közül 278 motorral, éppen beelőzve a Kawasakit, míg a Keeway a nyolcadik helyen a Piaggiót nyomta le - de úgy, hogy a Piaggio eladásába nem számítanak bele a Vespák, amik külön márka alatt futnak. A Voge 41 eladott motorral a 18., a HSUN 38-cal a 19., a Brixton pedig a maga 30 eladott motorjával a 20., fél százaléknál is kisebb piaci részesedéssel. Mindeközben a BMW csak R 1250 GS-ből 205 darabot adott el itthon a tavalyi évben.
 
Az Egyesült Királyság eladási adatait tekintve látszik, hogy ugyan 11 kategóriából négyben már kínai típusok vezetik az eladási listát, de ezek mind kis kategóriák, ahol szerény a gyártó árrése. Ráadásul első sorban elektromos motorok és robogók terén van csak igazán erős kínai jelenlét.
 
A nagy kategóriákban főleg csak ígéretek vannak, eleve igen kevés az 500 köbcentinél nagyobb kínai motor, másrészt a  legkelendőbb nagy köbcentis kínai motorokról a többség nem is tudja, hogy honnan érkeznek. Ilyen például a 2022-ben visszatért KTM 790 Duke, amely a KTM és a CFMoto vegyes vállalatánál készül, ahogyan az új 790 Adventure is, néhány piacon ezek eladásai felülmúlták az Ausztriában készülő 890-es megfelelőjét. De ezek európai tervezésű, európai emblémát viselő, ismerős motorok, amelyek származása a vevők többsége előtt ismeretlen.
 
KTM 790 Duke: made in China
 
 
Európában a tisztán kínai motoroknak legfeljebb részsikerei vannak, a nagy piacokon a legsikeresebb modellek is legfeljebb párszázas darabszámot jelentenek, például a Benelli BN125 hiába volt a nyolcadik legsikeresebb modell az Egyesült Királyságban, ez akkor is csak 294 példányt jelent egy (a segédmotoros kerékpárokat is beleszámítva) 121 ezres piacon. Ugyanott a Voge Rally 300-ból és a Benelli (Qianjiang) TRK502-ből 50-50 darab talált gazdára. És az megint egy másik kérdés, hogy mennyire sportszerű a Benellit kínainak minősíteni. A motorok a Qianjiangnál készülnek Kínában, a név viszont az egyik legpatinásabb olasz márka.
 
A Benelli 1911 óta létezik, de 1970-ben csődbe mentek - a japán motorok beáramlása ölte meg a céget, ahogyan sok másikat is. A márkát aztán 1999-ben indították újra a Tornado Tre-vel, de a siker elmaradt, és végül 2005-ben bekebelezte őket a kínai Qianjiang Group, vagyis a Keeway anyacége, és lecserélték a kínálatot kínai modellekre. A Benelli 502-es sorozata az egyik legkelendőbb lett Olaszországban, de hasonló sikert máshol nem tudott befutni: a jól kinéző, olcsó, praktikus motort hazai pályán eladja a márkanév, hiszen történelmi múltja van, de többi országban közel sem tud ennyire sikeres lenni. Olaszországban mindenkinek van emléke a Benellivel, ugyanezért tud nagyon sikeres lenni az Egyesült Államokban az Indian, hiszen ott történelmileg beágyazódott a fejekbe. Ha megjelenne egy kínai gyártó, és elkezdene itthon Pannónia, Csepel vagy Danuvia logóval motorokat forgalmazni, sokkal nagyobb lenne rá a kereslet, mint mondjuk a spanyol, a francia vagy a német piacon, mert nálunk ezek a márkák vannak benne a kollektív tudatban.
 
Benelli TRK 502 X
 
 
Mivel egy márka bevezetése, a név megismertetése hosszú folyamat, melyre akár egy évtized sem elég,  ezért adta magát, hogy a kínai cégek csődbe ment európai márkákat vásároljanak fel. Így járt a Moto Morini, az SWM és Fantic is, ám Olaszországon kívül ezeknek szintén nincs akkora húzása, ugyanígy egy Bultaco név is inkább a spanyol piacon lenne erős. De egész Európában egyformán ütőképes márkájuk még nincs, és nagyon úgy tűnik, hogy egyhamar nem is lesz.
 
Az elmúlt tíz évben a CFMoto berobbanását vártuk, minden nagyobb kiállításon úgy tűnt, hogy na, majd most jönnek, és tarolnak, de ez még mindig várat magára. Ennek csak az egyik oka, hogy a CFMoto forgalmazása és marketingje a KTM-hez került Európa nagy részén, és úgy látszik, hogy ez az új felállás még akadozik, az ellátási lánc és a kereskedői hálózat felépítése a vártnál lassabban halad. A nagy, az európai és japán márkákat a sarokba szorító robbanás legfőbb akadálya sokkal inkább az, hogy a vevők bizalmatlanok az új nevekkel. Erre szintén jó példa a CFMoto, amely a KTM-mel azonos műszaki alapokat használ, de alig ad el motort, miközben a náluk gyártott 790-es KTM-eket viszik, mint a cukrot. A számokat nézve nagyon úgy tűnik, hogy nem a kinézet és a specifikáció dönt, hanem a márkanév és az ismertség.
 
A kínai gyártók európai stratégiája tehát nem a lerohanás, hanem az alulról építkezés, és ez most éppen jól halad, de még mindig az út elején járnak. A kis kategóriákban jól futó motorok a fiataloknak szólnak, akik egyszer átléphetnek a kínai termékekkel szembeni előítéleteken, és később már bizalmat szavazhatnak azoknak a modelleknek, amik már veszélyt jelenthetnek a jelenlegi nagy gyártókra. 
 
Akkor most mégis aggódni kéne?
 
Már látjuk, hogy a kínai ipar ugrásra készen áll, a CFMoto 800-asai már itt vannak a kontinensen, míg hazai pályán egészen 1297 köbcentiig mentek el a 1250TR-G túramotorral. A másik erős induló a Loncin alá tartozó Voge, amely szintén elképesztő ütemben növeli a kínálatát, melynek a csúcsa jelenleg a 900 DSX, amely a BMW F900 sorozat soros kéthengeresét használja, amelyet egyébként a BMW számára is ők szállítanak. És igen, ezek egyelőre mind meglévő európai technikára épülnek, de közben javában fejlesztenek maguk is. A CFMoto bemutatta a 675SR-t, a 675 köbcentis, háromhengeres, 100 lóerő feletti sportmotorját, illetve az ötszázas négyhengeresét. Érdemes még figyelni a Zontesre, amely a Guangdong Tayo Motorcycle Technology Co. márkája, és 125-350 köbcenti közötti motorokat árulnak, de éppen a közelmúltban mutatták be a 700 köbcentis, háromhengeres túraendurójukat és sportmotorjukat, a 703F-et és a 703RR-t. Kínában szinte hetente jelentenek be újabb, egyre nagyobb és erősebb típusokat, amelyek specifikációban még elmaradnak a 200 lóerős európai csúcsmodellektől, de ezen a téren is egyre kisebb a szakadék.
 
 
Zontes ZT 703 F
 
 
Vessünk egy pillantást a Keeway tíz évvel ezelőtti kínálatára, aztán nézzük meg, mit nyújt a dedikáltan az európai piacra koncentráló Voge RR666S: 660 köbcenti, 100 lóerő, állítható futóművel, egyoldali lengővillával, Brembo radiális fékekkel. A kínai motoripar tehát egyre magasabbra tör, a CFMoto már benyújtotta a szabadalmat egy V4-es superbike-ra, amely 200 lóerő körüli teljesítményre lesz képes, és ez finom jelzés arra, hogy a Moto3-ban és a Moto2-ben már jelenlévő márka a MotoGP-t tűzte ki célul. Most még meredeknek hangzik, de a Hondát is hosszasan kiröhögték, amikor belevágot a GP-be. A CFMoto szempontjából pedig mindegy, hogy egy szatellit KTM-mel vagy egy saját prototípussal lesznek ott a királykategóriában, ők lesznek az első kínai márka, aki eljutott oda.
 
Sokszor húznak párhuzamot a japán és a kínai motorgyártás között, felhozva, hogy a japánok az 50-es években még sután másoltak, a hatvanas években aztán lehagyták azokat, akikről addig koppintottak. Nem gondolom, hogy ugyanez fog lejátszódni, azóta nagyot változott a világ, és éppen még nagyobb változás küszöbén vagyunk. Azt se gondoljuk, hogy az európai gyártók nem járnak nyitott szemmel. Kevés nyilatkozatot tesznek a témában, de legutóbb a Ducati egyik vezetője fejtette ki, hogy számukra a kifinomult csúcstechnológia a menekülő út. A kínai gyártók nem a BMW-re, a Triumph-ra, Ducatira vagy a KTM-re veszélyesek, hanem a japánokra, akik rendkívül konzervatív módon állnak a fejlesztéshez, és egyébként sem az európai piacokon eladott, ezres nagyságrendben fogyó modellekből élnek, hanem az ázsiában százezresével eladott, olcsó, egyszerű típusokból - amikre a kínai invázió sokkal nagyobb veszélyt jelent.
 
Összességében elmondható, hogy a kínai márkák európai eladásainak a trendvonala fenyegető, de a valós piaci jelenlét még elenyésző, egyedül a kis elektromos robogók piacán van egyértelmű dominanciájuk. Ezen a szinten még viszonylag könnyű impozáns ütemben növekedni, de ahhoz, hogy a nagymotorok európai szinten 65-70 ezer darabos, nagyon szűk piacát át tudják alakítani, még időre van szükség. Azon viszont lehet vitatkozni, hogy öt, tíz, vagy húsz évre.

Vissza a hírekhez

Commentaire

Il n'y a pas encore de commentaire