A motor megjelenését azonnal siker koronázta mind a szakma, mind pedig a közönség soraiban. Ahogy kijött a  gyártósorról, egyből elhódította a leggyorsabb utcai gép címét. A Hayabusa japánul vándorsólymot jelent, így a motor sebességéhez, kanyarvadászata és túraképességéhez tökéletesen passzol a név. Mindent elmond, hogy 2008-ig nem volt komolyabb modellfrissítés csupán szerkezeti megújítások és módosítások, aztán 2007 szeptemberében egy újabb nagy durranással megérkezett a frissített modell, nagyobb és erősebb motorral, ami immár 1340 köbcentis lett.

Könnyebb és erősebb alkatrészekkel a motorban,  újratervezett váltóval, és nagyobb nyomatékkal az egész fordulatszám tartományban tervezték, így a teljesítmény 197 LE, a nyomaték pedig 155 Nm lett. Hogy a nagyobb erőt le is tudja adni folyamatosan, egy új, nagyobb, és hajlított hűtőt kapott a Hayabusa, ami jobb hatásfokkal dolgozik a túlmelegedés ellen. A kipufogó rendszer is megújult, ezáltal segítve az égést és hatásfokot. A legendás megbízhatóság a típusra is igaz, így a megjelenése óta a javításokra és frissítésekre néha szükségszerűen, de mindig azonnali megoldást adtak és kínáltak a típus szerelmeseinek.

Szélcsatorna tesztek alapján módosították a külsőt is, de persze megtartva az eredeti modell jellegzetességét és szellemiségét. Javítottak a szélvédelem terén is, így a normál vezetői pozícióban is jobb lett a vezető körüli légáramlás. Könnyebb vázat, új fékrendszert kapott, vagyis az évjáratának és az akkor elvárható frissítésen esett át. A sólyom újjászületett, és ez nem túlzás. Az akkori Salzburgring bemutató helyszínén, a hosszú egyenesek és gyors kanyarokkal tűzdelt szakaszokon a Hayabusa hibátlanul teljesített, így a Suzuki ismételten a legmagasabbra helyezte a mércét. Pár évet előreugorva következett ismét frissítés. Ekkor új Brembo fékeket és a biztonságot tovább növelve ABS rendszert kapott a gép.

Korábban is mindig nagy vágyakozással tekintettünk a gépre és próbáltuk régebbi évjáratokat akár rövidebb szakaszok erejéig, de most egy hosszabb tesz címén vettük birtokba a sólymot. Bármerre is jártunk folyamatosan a figyelem középpontjában volt, de nem csak azért mert nem törődtünk mással, hanem mert akárhol is álltunk meg vele, kivétel nélkül kaptuk a kérdéseket a kíváncsiskodóktól vagy pusztán dicsérő szavakat a típust méltatva. A korábbi új modell kapcsán hallottunk olyan tapasztalatokat hogy egyes alkatrészek fényezése megfakulhat, vagy az odafigyelés nélkül és nem megfelelően kezelve kényesebbek az elemek. Véleményünk szerint a típust amúgy sem az extrém időjárásban vagy terepen motorozók választják és ki ne tartana rendben egy Hayabusa-t. Nem gondoljuk, hogy megfelelő karbantartásokkal félni kellene ettől, még akkor sem ha manapság gyakran találkozunk általánosságban nem megfelelő anyaghasználattal, felületkezelésekkel és festésekkel. A több napos teszt alatt mi is többször igyekeztünk szalon állapotra hozni a motort, nem vettünk észre ilyen jellegű problémát, de természetesen egy külön cikkben taglalhatnánk a különböző tisztítószerek megfelelő használatát a más-más felületeken.

Első tesztnapunkon rögtön bemelegítettük a kályhát és egy gyors pályázást követően érkeztünk Gyöngyösre, hogy csatlakozzunk a  "KéK"-Túrához. A gyülekező parkoló kijelölt területén épp Fiedor Ferenc tartott vezetéstechnikai bemutatót a felállított ügyességi pályán. A gyakorlott oktató játszi könnyedséggel terelte végig túraendúróját a bóják közt. Nem gondoltuk komolyan, hogy a Busát kitegyük a szlalomnak, legfőképpen mert nem ez a kimagasló erénye, de a RILI oktatóval folytatott beszélgetés is csak megerősített minket ebben. Rengeteg baráttal találkoztunk, hogy együtt menjünk fel Kékestetőre egy rövid megemlékezésre. A tetőn több éves hagyománya van a motoros megemlékezésnek és ha már itt jártunk a toronyba is felmentünk, hogy körbetekintsük a tájat. A motorosok emlékhelyét egész évben felkeresik barátok, ismerősök, szinte mindig ég egy mécses.

Gondoltuk, hogy a Mátra újra aszfaltozott szakaszain most is áthúzunk. Egészen Parádig meg sem álltunk, hogy a büfésoron igyunk egy üdítőt, hogy aztán rég nem látott úti célt jelöljünk ki a térképen. Az üzemanyag fogyasztás jónak mondható, bár egy ekkora motornál nem ez az elsődleges szempont. A tank 21 literes, így egy tankolással kb. 300 km tehető meg, normál, utazó-túrázó üzemmódban. A motor súlya megtankolva 250 kg körül van, amit a nyeregbe pattanva szinte meg sem érzünk. Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy mennyire jól irányítható a gép, határozottan kezesen viselkedik. 805 mm-en az ülés magassága, ez átlagosnak mondható, de legfőképpen kényelmes letámasztást biztosít átlagos magasságnál.

A Kisnánai várat tűztük ki célul. Szeretjük felkeresni a történelmi emlékhelyeket és rég nem kanyarodtunk már erre, most is kellemes pihenőhelynek bizonyult. A Kisnánai vár a későközépkori magyar nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke.
A 6 sebességes váltó nagyon jó elosztású, és a nagy forgatónyomatékkal rendelkező gépnél szinte mindegy melyik fokozatban vagyunk, bármelyik sebességben megfelelően húz. A 197Le már autóban is tekintélyt parancsoló, nem hogy egy alapvetően túrázásra szánt motornál. A haza felé vezető úton a hatalmas erő ismét pályára szólít minket. Első sebességben pár másodperc alatt már 100-on is vagyunk, majd jön a második, harmadik, csak az ötödik fokozattól nem rúg hátba a gyorsulás, de ekkor már javában 200 felett motorozhatunk. Hatodikba téve is a motor olyan természetesen visz előre, mintha csak 90-nel túráznánk.

A gyári kipufogótól nem leszel halláskárosult, de mint már máskor is megjegyeztük, egy hosszú túrára befogott gépnél nem mindig előnyös egy koncertet adó hátsó dob vagy rendszer. Persze mint a korábban bevezetett gyári sebességlimitet is sokan igyekeztek kiiktatni a gépből, úgy kerültek fel a szebbnél szebb dobok is a gépre. Nincs természetesen ellenünkre, hogy a sok esetben versenyre is kínálkozó gép az erejéhez méltón hallassa a hangját. Kora estében értünk haza.

Az egymás felett elhelyezett fényszórók jobb hatásfokúak és erősebben világítanak az újabb modelleken...

...csak úgy mint az új, modern LED-es hátsó lámpák.

A műszerezettség hagyományosnak mondható, de nagyon szépen foglalja formába a 4 analóg műszert. A sebességmérő, fordulatszámmerő, üzemanyagszint jelző, és vízhőfok mutató zárja középre az órát és a sebességváltó kijelzőjét. A kapcsolók jó minőségűek, és kézre esnek, ahogy azt már a Suzuki többi modelljétől is megszokhattuk.

Másnap egy hagyományos pilisi kanyart tettünk Esztergomot érintve. A bő száz kilométeres túránkon a futómű sportos hangolását élvezzük, de a néhol rosszabb minőségű utakat is jól csillapítja a fordított teleszkóp. Könnyen és gyorsan válthatunk irányt, az egyenesfutás tökéletes és nem tolja kifelé az elejét a kanyarokban.

Esztergomban időztünk, hogy készítsünk pár képet és a Bazilika tövében az éppen akkor zajló várjátékokba is bepillantást nyertünk. A hagyományőrző és történelmet felelevenítő programokra sokan kíváncsiak, a forgatag minket is elvarázsolt. Na de vissza a jelenbe és pattanunk a nyeregbe. Kanyarvadászatból sosem elég, főleg ha kikívánkozik. A sportos teljesítmény és a túra képességei által öröm vezetni, a megjelenése pedig nagyon gyorsan lopta a szívünkbe magát. Visegrád felé vettük az irányt, hogy aztán ismét átvágva a hegyen térjünk haza.

A hagyományokat megtartó időtlen dizájn hűen tükrözi, hogy mire született. A gép maga az "Ultimate Sport", az időtlen stílus örököse. Hatalmas ereje illetve sebessége valamint a megjelenése még sokáig fogja elbűvölni a motorosokat, de mint tapasztaltuk a laikus érdeklődőket is. Az ilyen ikonikus és legendás gépektől kerülünk leginkább zavarba és próbálunk lázadásunknak ésszerű keretet adni és nem csak száguldozni. A nyergében a hosszabb utakat is kényelmesen vettük, és ha úgy döntöttünk bármikor átválthatunk egy nyugodt túratempóra, ennyire sokoldalú a Hayabusa.

Fotó: Abai Róbert, RetroBiker