Írta / Fotó: Hétköznapi motoros

Most már értem miért nevezik motoros paradicsomnak Korzika szigetét. Elképesztő mennyiségű kanyar található rajta, ráadásul mindenféle-fajta előfordul. Van kiváló minőségű szerpentin, rossz minőségű szerpentin, erdőben kanyargás, fennsíkon kanyargás, folyó melletti elnyújtott, nagy tempójú motorozás. Szóval minden.

Kedves barátom ötlete nyomán nekem is beleállt az agyamba, hogy talán érdemes lenne kimenni Korzikára egy kis motorozás miatt. Végül is mi baj lehet belőle?

Az előkészületek:

A túra tervezése elég sok időt vett igénybe, mert számunkra nem volt egyértelmű, hogy lábon visszük a motorokat. Főleg, mert a barátomnak nem is volt saját gépe. A másik tényező pedig az idő volt. Nem volt min. egy hetünk arra, hogy kijussunk a kompig majd a szigeten kanyargás után ugyanúgy visszamotorozzunk Debrecenbe. Sokat számolgattam, hogy mi éri meg, és arra jutottam, hogy a saját motorokkal kijutás négy napot felemészt oda-vissza, kerül mindennel együtt kb. 110.000.- Ft.-ba (benzin, autópálya díjak, szállások, kaja), viszont a repülős-motorbérlős megoldás megközelítőleg 60.000.- Ft.-tal költségesebb. Megéri ez a plussz pénz hogy ne fáradtan érkezzünk a szigetre és spóroljunk két napot? Nekem igen. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor már több szabadidőm lesz biztosan visszamegyek még saját motorral is arrafelé...

Amikor megláttam, hogy a Wizzair közvetlenül repül Milánó-Bergamo-ba, elkezdett összeállni a kép. Szóba jött az is, hogy Rómába repülünk (igaz, Pestről) és az ott bérelt motorokkal megyünk el a kompig, ahonnan hajózhatunk Korzikára.

Az RBiker alkalmazással rögritett  túra útvonala

 

Viszont Korzikára csak Livorno vagy Genova városából indulnak hajók a mi általunk preferált szigetre (na jó, máshonnan is, de ezek a városok, amik számunkra a legközelebb vannak). Ha Rómából megyünk, akkor sokat kell még motorozni, hogy kompig jussunk.

Így maradt Milánó (illetve Bergamo), mint repülőgépes célpont. A repjegy 10.000.- /fő oda-vissza?! Nagyon jó. Oké, kell még nagybőrönd, mert viszünk felszerelést is. Nahát, az drágább, a 23 kg-os poggyászért 14.000.-et kérnek oda-vissza. Ezek szerint a bőrönd értékesebb, mint mi...Nem baj, lefoglalva.

Most jön az, hogy keressünk motorbérlő céget. Bergamo-ban kettő is van, a Ridersnolo.it és a Motoroads.com. Az előző kínálatában vannak Moto Guzzik, hű azok tetszenek! Van ingyen transzfer a reptérről, és a többihez képest nem horror áron mérik a vasakat (420 EUR/3 nap). Próbáljunk rá. A honlapjukon kitöltöm a nyomtatványt, elküldöm, mire megérkezik egy email, hogy folyamatban a kérésem. Majd érkezik egy másik, hogy az általam kért motorok (Moto Guzzi V7 és Stelvio) szabadok a kért időszakban, ennyibe és ennyibe kerülnek, meghatározott felszereltséggel. Nagyon jó, ez megvan.

Haladjunk tovább. Olyan város ahonnan komp indul és Bergamohoz a legközelebb esik, az Genova. Bergamo-tól kb 200 km, nem vészes. Fontos volt az is, hogy a komp éjszaka menjen, mert nem akartam az értékes nappali időszakot kompozással tölteni, amikor motorozhatunk is. No, ez a komp Genova-ból este 21-kor indul, és reggel 6-7 körül köt ki. Ez is tetszik. Mivel nem akartam a folyosón csövezni az összes cuccunkkal, foglaltam egy kétszemélyes kabint is. A visszaútra ugyanezek a feltételek voltak érvényesek, így két teljes napunk lesz Korzikán csavarogni, mert a Wizzair szerdán megy Bergamo-ba és vasárnap jön vissza. Szóval szerdán késő délután befutunk Bergamo-ba, csütörtök délelőtt felvesszük a motorokat, aznap legurulunk Genova-ba, este komp, majd a péntek reggeli kikötés után már mehetünk is a szigeten. Szombat estére vissza kell érnünk Bastia-ba a komphoz, és vasárnap egy kellemes levezető gurulás után leadjuk a vasakat, majd megyünk a délutáni repülőhöz, hogy a vacsorát már családaink körében költsük el az otthon melegében. Milyen jól hangzik, ugye? Hogy is van a mondás? Ember tervez...

Kanyarodjunk vissza a komphoz, mivel tavasszal kezdtem a szeptemberi utat szervezni, ezért volt még hely a hajóra bőven. Én a Moby társaságot választottam, kettőnknek a kompjegy motorokkal, kabinnal együtt 340 EUR volt, oda-vissza. Tehát bő 50.000.- Ft.- fejenként. Ha azt nézem hogy ezért kaptunk két fuvart, elvitték a motorokat is és két éjszakára volt szállásunk, már nem tűnik soknak.

Ez is megvan. Kezdhetünk útvonalakon gondolkodni, és hogy mit nézzünk meg a szigeten. Hát ebből rengeteg van, nyilván nem fér bele két napba minden, de összeállítottam egy tervet, és elkezdődött az izgatott várakozás.

A következő majdnem hét hónap villámgyorsan repült el, volt teendő bőven, egyszer csak arra ébredtem, hogy már az utasfelvételt csinálom a Wizzair-nél. Ők legalább ingyenesen engedik a netes utasfelvételt 30 nappal az indulás előtt, nem úgy, mint a Ryanair, ahol csak 4 nappal előtte lehet megcsinálni az on-line check-in-t, ha hamarabb szeretnéd, akkor fizess. Így biztosan nem egymás mellett ülsz az útitársaddal és ha 4 napnál hosszabb időre mész, akkor külföldön kell a visszaútra szóló check-in-t megcsinálni. Pazar, köszi Ryanair, kicsit sem vagytok köcsögök!

A repjegyes beszállókártyák letöltése után az indulás előtt két nappal gondoltam egyet és írtam emailt a motorbérlő cégnek, hogy az ingyenes reptéri transzfert elcserélhetjük-e egy ingyenes hotel transzferre?

Meg is jött a válasz: ennek különösebb akadálya nincs, viszont nekünk nincs foglalásunk motorra, miért akarunk transzfert?

MI VAN?!?!?!?

Kicsit elkezdett rángatózni a jobb szemem a fenti válaszra. Hogy-hogy nincsen foglalásunk? Hát elküldtem az igénylésemet és ti két különböző emailt is visszaküldtetek. Ja, az csak arról szólt, hogy mit szeretnénk. De ahhoz, hogy a motorok le is legyenek foglalva, a mellékelt nyomtatványt kellett volna kitölteni és visszaküldeni.

És akkor erről miért nincs tájékoztatás a honlapon?! És akkor a második visszaküldött emailben miért nem mondod hogy kell ilyet csinálni?! És miért csak ehhez a mostani emailhez csatolod a hülye nyomtatványodat?!

F@sza. Most akkor mi legyen? Hagyjuk az egészet a francba és vesszen a már kifizetett pénz? Honnan szerezzünk motorokat egy nap alatt? Menjünk Bergamo-ba és töltsünk el egy hétvégét ott motorok nélkül? De akkor bukjuk a kompjegyeket.

Némi ideges internetezés után találtam olyat céget Milánóban, ahol leadhattam a rendelést két motorra, és másnapra (indulás előtti napra) meg is jött a visszaigazolás, hogy van két BMW, amit el tudunk vinni a kért időre. Ez már komolyabb cég volt (Rentalmotorbike.com) és azonnal meg is terhelték a hitelkártyát a bérleti díjra, így biztosan tudtuk, hogy lesznek vasak.

Egy kis kitérés: biztos van köztetek olyan, aki szerint én voltam a könnyelmű és figyelmetlen, mert Booking confirmation nélkül nem vehetjük biztosra a foglalást. Lehet igazatok van, de nekem más a tapasztalatom. Spanyol cégekkel már volt alkalmam motorbérlést intézni, és náluk pl. annyi volt, hogy emaileztünk kettőt, majd a motor várt rám a megbeszélt helyen és időben. Soha nem terheltek előre hitelkártyát, a honlapjukon kitöltött igénylés elküldése után pedig küldték a visszaigazolást. Én ehhez szoktam, most is úgy gondoltam, hogy elég lesz, főleg mert az első cég által visszaküldött email nagyon úgy nézett ki, mint egy igazolás arról, hogy mit kértünk.

Na, de térjünk vissza a sztorihoz, tanultam belőle nem keveset, legalább okosodik az ember. Meg kinöveszt néhány ősz hajszálat...

A milánói gépátvétel annyiban bonyolította a helyzetet, hogy oda el kellett jutni. Bergamo-ból megy közvetlen vonat, aminek 10 EUR a retúrjegy költsége. Mivel a bérlő cégnek Milánó keleti felén is van irodája, nem kell keresztül utazni a városon, ez legalább előny.

1. nap

Elérkezett az utazás napja, 14.20-kor rajtol a gép Debrecenből. Kíváncsi voltam, mert még nem utaztam erről a reptérről, az már előre nyilvánvaló volt, hogy nem indul másik gép ebben az időben, szóval nagy tumultusra nem kell számítani.

Nem is volt, egy gépnyi ember gyűlt össze a kis épületben, határozott előnyként értékelem azt, hogy nem kell órákig sétálgatni a biztonsági ellenőrzéshez vagy a kapu eléréséhez.

Feladtuk a poggyászokat, a barátom még letisztázta, hogy a bukósisakot kézben felviheti a fedélzetre és beálltunk a biztonsági ellenőrzéshez.

Két perc múlva szólítanak a nevemen és megkérnek hogy fáradjak az információs pulthoz. Na ne, mi van már megint? A pultnál egy kétméteres rendőr fogad, majd közli, hogy kövessem az egyik kisszobába. Vadul zakatol az agyam, hogy mi lehet a gond, valami van a bőröndben, aminek nem kéne ott lennie? Megkérdem a rendőrt, ugyan mi a probléma? Majd elmondja odabent. Na, zabszem pozitív. Pedig ilyenkor pont hogy a laza záróizom az előny az esetleges vizsgálatok miatt...

A kisszobában sajnálkozó tekintetek fogadnak és érdeklődnek, hogy van-e velem kísérő? Hát ez nem igaz, olyan beható lesz a vizsgálat, hogy valakinek el kell majd vinnie az ügyeletre?!

Mi van a bőröndben? Mit tudom én, ruha, videós cuccok, bukósisak. És az eltűnt önbizalmam.

Van-e benne szifon patron? He? Szeretem a fröccsöt, de most ilyennel nem készültem, egyedül egy kis pálinka figyel valahol a gatyák és zoknik között.

Jaj, várjatok, megvan! Eltettem a defektjavító szettet a biztonság kedvéért, ha esetleg a hegyen kényszerülünk javításra. Abban vannak patronok a foltozás utáni gumifújás miatt.

Na, azok nem mehetnek fel a gépre, még a csomagtérbe sem. Tessék előszedni.

Elővettem, elvették, eldobták. A kísérő azért kellett volna, hogy ezt hazavihesse és ne kelljen kilökni a kukába. Mindegy, így alakult. Most már mehetek? Még nem, mert kiszednénk mindent a bőröndből hogy ne lehessen ugyanolyan szépen visszatenni mint otthon. Meg azért átvizsgálnánk a ruházatát is. Ez micsoda a nadrágban? Csípőprotektor, mert ez egy motoros nadrág és nem fért be a bőröndbe. Tényleg? Tényleg.

Mivel a gumikesztyű nem került elő, és utamra engedtek, kezdtem megnyugodni. A fémkapus ellenőrzésen a biztonság kedvéért kivetették a csípőprotektort a nadrágból, bekapcsoltatták a fényképezőgépet, hogy működő masinát óhajtok a gépre vinni, és mehettünk.

Nem sok olyan utam volt, ahol semmit sem kellett várni a gépre felszállásra. Ez ilyen volt. Ahogy bejutottunk a tranzitba, már indulhattunk is a repülő fedélzetére.

Az út eseménytelen volt, bő másfél óra múlva landoltunk Bergamo-ban. Az interneten előre kinéztem a tömegközlekedési lehetőségeket, mely szerint az 1-es busz közvetlenül az óvárosi részbe visz minket, ahol a szállásunk van. Utólag úgy vélem mások is tájékozódhattak előre, mert rengeteg ember várt a buszra. Eleve várni kellett 20 percet mire befutott a busz, másrészt pedig nem is fértünk fel rá.

Nem baj, üljünk taxiba. Kb 20 EUR ellenében ajtóig vittek minket, már megérte. A következő meglepetés az volt, hogy a szállás (mivel a szűk óvárosi utcán volt) felfelé terjeszkedő épületben talált helyet, így egy szűk, de legalább meredek lépcsőn egyensúlyozhattunk felfelé az összes cuccal. A szobánk a tetőtérben volt, a legmagasabb ponton. A szoba minősége, tisztasága mindenért kárpótolt, nagyon tetszett.

Szűkebb, mint amilyennek látszik

A welcome pálinka után elindultunk Citta Alta felfedezésére. Már előre kinéztem milyen szép kis utcácskák vannak itt, tele bazilikával, templommal, látnivalóval.

Bergamo Lombardia tartományban fekszik, és a kb 120.000 lakosával Bergamo megye központja. Egy felső (Citta Alta) és egy alsó (Citta Bassa) városrészből áll. A felső részben van a több látnivaló, de az alsó város sem szerénykedhet, igazán szép épületek, helyek vannak ott is.

Mi a Dómot, a Santa Maria Maggiore templomot, a Colleoni kápolnát néztük meg. Szerettünk volna felmenni az 52 méter magas Torre Gombito lakótoronyba, de zárva volt, és azt hallottuk csak hétfőnként lehet látogatni.

Tempietto di S. Croce

 

Basilica di Santa Maria Maggiore

 

Colleoni kápolna

 

Torre di Gombito, a torony ahova nem tudtunk feljutni

 

Piazza Vecchia

 

Luogo Pio Colleoni

 

Bergamo régi városi tornya

 

A Piazza Vecchia-t elfoglalták, ugyanis valamiféle kertépítészeti találkozó volt, és az egész teret beépítették műfűvel, asztalokkal, lufikkal, stb.. A könyvtár épületét így is megcsodálhattuk, de a szokásosnál is több ember szaladgált a téren, kicsit nyomasztó volt.

Ennivaló után néztünk, a Via Bartolomeo Colleoni-n találtuk meg az Il fornaio pékséget, ahol a nem igazán jellemző vastag tésztás pizzát mérték, ollóval vágva! Az igen laktató vacsi után meglátogattunk egy sörözőt, a Birreria di Citta Alta-t, ahol kézműves söröket lehetett fogyasztani 0,5 liter/5 EUR áron.

Némi sétálgatás után elfáradva másztunk fel a szállásunk legfelső emeletére, hogy ott álomba zuhanjunk.

Kár hogy nem jutottunk fel, pedig ez volt a látvány a hotel erkélyéről

2. nap

Borult hajnalra ébredtem, kicsit csalódott voltam, mert nem ezt ígérték a meteorológusok. De legalább nem esik, úgyhogy felöltöztem és megnéztem a városrész keleti oldalát is. Továbbra is véleményem, hogy nagyon szép kisváros ez, igazán megér akár egy hosszú hétvégét.

A szálláson 8 órára ígérték a reggelit, ami úgy nézett ki, hogy a kitűzött időpontban töksötét volt a reggelire hivatott helyiségben, személyzet sehol. Volt egy hűtő, amiben a hideg reggelihez megvolt minden, kenyér, vaj, felvágott, sajt. Nosza essünk neki, én nem várok senkire.

Összeraktam magamnak két szendvicset az útra, és betoltam kettőt, hogy meglegyen az erő. Közben befutott a személyzet egy nő személyében, aki sűrű elnézések közepette kipakolta a croissant-okat, és az egyéb frissárut. Engem se kell félteni, abból is belaktam, most már mehetünk.

A szállás meredek lépcsőin való leóvakodás után a helyi fogaskerekűt kerestük fel, ez vitt le minket az alsó városrészbe. Innen kb 20 perc séta várt ránk a vasútállomásig, amit kis utcákon keresztül tettünk meg. A vasútállomáson sietősre kellett fogni, mert percek múlva indult a vonat, szerencsére a bejárat melletti újságosnál tudtunk jegyeket venni, és jó érzékkel retúrra fizettem be. A vonatra felhuppantunk, vártuk az indulást.

A vonatjegyre magunknak kellett ráírni az induló állomás nevét és az indulás idejét. Itt szembesültünk egy kicsit a bevándorlással, sokan mentek fel-alá a vonaton, akiket jegy híján a biztonságiak pakoltak le a járműről.

A vonat pontosan indult és bő félóra után közelítettünk Pioltello Limito állomáshoz. A leszállás után vettük észre, hogy olyan városrészben sikerült leszállni, ahol nem sok minden van. Pl. taxi az nincs. Pedig kellett volna.

Az állomással szemben volt egy bár, oda bementünk egy kis segítséget kérni:

- Helló, tudnak taxitársaságot ajánlani?

- Igen, itt a száma.

- Felhívná nekünk?

- Nem.

- Köszike!

Nem voltak valami segítőkészek, a megkapott szám pedig hiányos volt, de mire ez kiderült mi már arréb mentünk és nem volt kedvünk újabb "segítséget" kérni tőlük.

Semmi gond, induljunk neki gyalog, úgyis jön majd taxi. Aha, persze. Semmi taxi, semmi mozgás. Fél óra séta után elérkeztünk egy ipari negyedhez és ahhoz a felismeréshez, hogy most már tényleg taxit kell hívni. Némi tökölés után az egyik nagy cég portását kértem meg, hogy hívjon kocsit, aki ezt kézséggel megtette (köszi Esselunga).

A kocsi megérkezett, egy fiatal srác vezette, aki elsőre nem tudta hova kell menni. Mondjuk másodjára sem. És még valami ami fontos: az olasz taxik úgy érkeznek, hogy már megy az órájuk, eleve van egy alapdíj, de ahonnan indulnak, azonnal elkezd ketyegni a számláló. Emiatt mi rögtön 10 EUR-ról indultunk, ami 20 lett, mire a bolyongás után befutottunk a motorbérlős telephelyre.

A Rentalmotorbike.com a HP Motorrad-dal működik együtt, így mi ennek a telephelyén kötöttünk ki. Rengeteg jobbnál jobb motor nézett velünk farkasszemet, de ránk a két BMW F700GS várt. Na nem mintha ezek nem lennének jók...

Hosszas papírmunka következett, mialatt mi a nagy bőröndökből kiszedtük a cuccokat és bepakoltuk a motor dobozaiba. Az utazós bőröndökre ráírtuk a nevünket és megígérték, hogy a leadási helyen lesznek vasárnap (mert hogy ők vasárnap nincsenek nyitva és egy pár száz méterrel arrébb lévő parkolócégnél kell leadnunk a motorokat).

A kaució összegét (1250 EUR) lefogták a hitelkártyán, érdemes felemelni a limitet utazás előtt. Volt még egy kis biztosítás kiegészítés, aminek fedezésére ismét a hitelkártyát ajánlottam fel. Ők beütötték az összeget, én megkaptam az értesítést a bankból, hogy ráterhelték a kártyára, a HP Motorrad pedig máris mutatta a bizonylatot, hogy sikertelen volt a tranzakció. Na ez jó. Én mutatom az SMS-t, ők a bizonylatot. Most akkor kinek van igaza? Hogyan játszuk le? Szkander vagy pirospacsi?

Péniszünk összemérése most elmaradt, én felhívtam a bankot, ahol megadták a tranzakciós kódot, ők felhívták a saját bankjukat, akik azt tanácsolták stornózzák az ügyletet.

Ők törölték a tranzakciót, én megkaptam az értesítést, hogy az előző tranzakció semmis, és már rendben is voltunk. Majd levonják a kaucióból. Mondjuk nem vonták le, inkább megint megterhelték a kártyát, amikor már visszaadtuk a motorokat.

Végre motorok vannak alattunk, mehetünk! Az első optikus boltba, hogy barátom beszerezze a kontaklencse folyadékot. Majd egy pizzázóba ebédelni.

Lett volna miből válogatni

 

De most már 14 óra, induljunk, mert 19-re a kikötőben kell lenni becsekkolni (mivel járművekkel vagyunk) és addig még jó lenne kanyarogni egy kicsit.

Dél felé indultunk, Pavia városához, majd onnan Voghera és Tortona következtek. Itt az SP35 uton haladtunk, ahol végre kanyarok vártak ránk. Meg szép nagy esőfelhők.

Öltözhettünk nylonba, majd gurulás Genova felé.

Genovába a tervezett idő előtt értünk, kb fél hétkor már a kikötő széléhez értünk. Az érdekes dolog viszont itt indult, mert meg kellett találni a kikötő bejáratát.

Bebizonyosodott az, amit már sok embertől hallottam: a technika elbutít. A hajós cég megadta az utca házszámot, ahova menni kell be-checkolni, de a navi nem nagyon ismerte a helyszínt. Bejelöltem egy közeli pontot, és folyamatosan azt sasoltam, így sikerült nem észrevenni a lehajtót, aminek következményeként mindjárt 40 percet keringtünk össze-vissza az öböl körül. Ha csak az utat nézem, józan paraszti ésszel tuti megtaláljuk a szükséges helyet. Végül a helyi plázába rohantam be segítséget kérni és három rendőr volt a szerencsés, akiket elkaptam. Nagyon segítőkészek voltak és felajánlották, hogy kövessük a járőrkocsit. Így aztán rendőri felvezetéssel érkeztünk meg a check-in pontra.

Innen már minden simán ment, becsekkoltunk, megtaláltuk a kompot és felhajtottunk. A motorokat egy emeleti teremben helyezték el, a fal, illetve oszlopok mellé állítottak minket, amihez odakötözték a gépeket. Saját motor esetében érdemes vinni valami rongyot vagy régi törölközőt, hogy a kötél és az ülés közé az kerüljön.

Itt kellett le-fel közlekedni

 

A kabin elfoglalása után szaladtunk a fedélzetre, hogy az indulást onnan nézhessük. A szél nagyon fújt, az eső kicsit szemerkélt, de ez nem szegte kedvünket. Gyönyörű volt a kilátás és már nagyon vártuk hogy Korzikán lehessünk.

A komp annyira lassan indult meg, hogy nem is vettük észre az indulást. Bámultuk a hajókat, jachtokat, darukat és Genova épületeit.

Szép lassan elhagytuk a védett öblöt és rájöttünk miért nem jó szeles, esős időben hajókázni: mert a nyílt vizen beindul a hullámvasút!

De annyira, hogy járni is csak nehezen lehetett a fedélzeten, az emberek eleinte visongattak, nevettek, később csendes, magányos helyet kerestek maguknak és vörösbundás, négylábú barátaiknak...

Így nem sok értelme volt sétálgatni a hajón, az emberek menekültek a kabinokba, a bárok kiürültek, mi is visszatértünk szállásunkra. Lefeküdtünk aludni, de én nem voltam képes elszenderedni. Nem voltam rosszul, de olyan mértékben mozgott a hajó, ami túl volt a komfortzónámon. Tényleg mint egy hullámvasút. Le-fel-le-fel. Ráadásul olyan ütődéseket lehetett hallani, hogy frászt kaptam.

3. nap

Valamikor hajnal 2 körül lenyugodott a tenger és én is elbóbiskoltam. 6 körül ébredtem fel, a komp már szépen duruzsolva siklott a vizen. Közel voltak Korzika partjai, már lehett látni Bastia fényeit.

Korzika a maga 8680 km2 területével a Földközi tenger negyedik legnagyobb szigete, közigazgatásilag Franciaországhoz tartozik, és kb 320.000 lakosa van. Történelme során elég sok birodalomnak került a fennhatósága alá, de végül 1789-ben a franciák tekintették sajátjuknak. Mediterrán az időjárása, szóval kevés esős napot lehet számlálni, viszont nagyon gyorsan változik az időjárás a magas hegyek és a tenger miatt.

A napfelkelte megcsodálása után a személyzet megpróbált mindenkit minél gyorsabban a folyosókra terelni a csomagokkal együtt, hogy elkezdhessék a hajó felkészítését a kikötőben várakozó utasok részére.

A kompról legurulás után felkerestünk egy parti kávézót és egy benzinkutat. Előzetesen azt hallottam, hogy nagyon drága lesz minden a szigeten, és ez valahol igaz is. A benzin literje 1,45 és 1,54 EUR között mozgott, ez megegyezett az Olaszországban tapasztalt árakkal.

A kaja, a pia és a szállás viszont tényleg nagyon drága. Pékséget nem találtunk, a boltok 8.30 után nyitnak. A kávézókban van reggeli "menü", ami néhány croissant, narancslé és kávé felszolgálásában kimerül. Mindezért viszont 5000 Ft.-ot kérnek két főre. Egy 0,25-ös helyi sör 1500 Ft.-. Egy pizza 12-15 EUR. Hát, köszike. Visszasírom kishazámat, ahol az öt perc sétára lévő pékség reggel hatkor nyit és 1000 Ft.-ért két személyre veszek reggelit.

De most nem ezzel foglalkozunk, hiszen itt vagyunk Korzikán! Mondjuk az ég felhős egy kicsit, de van ahol süt a nap, gyerünk!

A Korzika túra nyomvonala így alakult

 

Tervünk szerint az északi részen átmotorozunk a nyugati partra, majd onnan a sziget közepén lévő főúton legurulunk Ajaccio városába, ott pedig meglátjuk hova tovább.

Ennek megfelelően Bastia-ból a D81-es úton haladtunk nyugati irányba, ahol Saint-Florent érintésével rákanyarodtunk a T30-asra. Hihetetlen tájakon vezetett keresztül utunk, élmény volt minden kilométer.

Bastia felett

 

A D81-es

Saint-Florent partja

A T30-asról letértünk Belgodére felé, ahol tartottunk egy kis pihenőt. Rengeteg motorossal találkoztunk utunk során, mindig tudtuk hogy jó helyen vagyunk!

Itt történt egy kis malőr, mert mi az RT301-es utat szerettük volna követni, azonban a pihenő után mindjárt rossz irányba fordultam és a D71-esen száguldottunk nyugat felé.

Belgodére "főtere", na itt kellett volna a templom mellett jobbra elmenni...

 

...de akkor ezt itt nem látjuk!

 

Soha rosszabb tévedést! Azon gondolkodtam, hogy itt még eltévedni is remek élmény, mert nem tudunk rossz irányba fordulni. Az út itt is kiváló volt, tökéletes utakon kanyarogtunk.

A tévedést felismerve Calvi előtt a D81-esre gurultunk, és ezt az utat követtük végig a nyugati part mentén. Porto településen lementünk a kikötőbe egy kis ebédre.

Porto parti része

 

Girolata öböl a magasból

 

Itt már egészen a nyugati part felett motoroztunk

A D81-es vonalán szépen leereszkedtünk a tenger szintjére, és innen már nem volt messze Ajaccio, Korzika fővárosa, Bonaparte Napoleon szülőhelye.

 

Kifogtuk a délutáni dugót, amin kicsit nehéz volt keresztül verekedni magunkat a megpakolt oldaldobozokkal. Amikor a külvárosban délután megálltunk, azon tanakodtunk, hogy menjünk-e innen tovább. Már 17 óra volt, és ha itt szétnézünk, majd továbbmotorozunk, akkor ki tudja meddig jutunk, ráadásul igen-igen el leszünk fáradva.

Mivel előre nem foglaltunk szállást, szabadon garázdálkodhattunk a szigeten, de itt és most úgy döntöttünk, hogy keressünk fedelet és pihenjünk a megszámlálhatatlan kanyar után.

A belvárosban, a kikötő mellett találtunk szabad hotelszobát (Hotel Fesch), ami nem volt épp a legolcsóbb, de közel volt, és ami még fontosabb, hogy gyalog bejárhattuk a főbb látványosságokat.

Lepakolás és fürdés után elindultunk bevenni a Napóleon házat, de sajna elkéstünk, már bezárt. Amúgy ezt nem értem. 17.30-kor pénteken bezár egy ilyen nevezetesség. Minden turista szeretné felkeresni, és ők nem csak napközben érnek rá. Na mindegy, lesz miért visszajönni.

Lementünk a kikötőbe, kimentünk a hullámtörőkhöz, és amikor elkezdett csepegni az eső, akkor behúzódtunk egy étterembe. Itt sör és némi étel társaságában kihúztuk az égi áldást, majd nekiindultunk a belvárosnak.

Kellemes fáradtság lett úrrá rajtunk, mehettünk aludni.

Ajacciotól nem messze

 

Ajaccio kikötője

4. nap

Én már megint nem tudtam aludni, úgyhogy reggel fél hétkor leballagtam a kikötőbe. Előtte még ránéztem a motorokra, mert a hoteltől nem messze, egy motorparkolóban tudtuk letenni őket, és érdekelt, hogy kell-e fizetni a parkolásért. Azt mondták, hogy ha sárgára van festve a járdaszegély, akkor fizetős. Itt nem volt sárga szín, nem aggódtam.

A hullámtörőknél időztem amíg felkelt a nap, és néztem az érkező hajókat. Elég nagy forgalmat bonyolít a kikötője, sokan érkeznek ide is, nemcsak a keleti partra.

A Citadella

 

8 előtt visszasétáltam a hotelbe és megnéztem az általuk kínált reggelit. Hát, nem volt valami nagy eresztés, csak hideg ételeket kínáltak egy főre kb. 4000.- Ft.-ért. Összeszedtük a cuccainkat és inkább egy parti kávézóba ültünk be enni. Ez se volt jobb, a franciák csak egy kis croissant-t nyomnak kávéval, narancslével.

Tankolás után irány a sziget közepe, keleti irányba távoztunk a városból, a D3-as úton igyekeztünk Tolla felé.

Na itt tapasztaltuk először, hogy Korzikán nem csak kiváló utak léteznek. A kanyarok és a látvány gyönyörű volt, de az útminőség egyre gyakrabban emlékeztetett az otthonira. Még honvágyunk se volt, máris otthon érezhettük magunkat!

A Tolla melletti tó fenséges látvány felülről, csak fotózkodni álltunk meg.

A D3-as eleinte kitűnő volt

 

De aztán gyorsan otthon éreztük magunkat

 

A Tolla tó

Bocognano felé vettük az irányt, itt szándékoztunk a T20-asra felhajtani. De addig volt részünk pár meglepetésben: malacok az úton, eső a nyakunkba.

A T20-as kereszteződésében megálltunk hogy felvegyük az esőruhát, de addig toporogtunk, míg az elállt és kisütött a nap. Kiváló! Már fel se kell venni a nylont, mehetünk anélkül, irány Corte!

A D27-es tartogatott meglepetést

 

Na itt már nem kell esőruha

 

T20-ason

 

Vivario előtt gyönyörű kilátás nyílt a tájra

Ez a kisváros a sziget közepén található és káprázatos hegyek veszik körül. A városka szélén található a fellegvár, amit a mellette lévő kis "teraszról" lehet a legjobban megcsodálni. Nem mellesleg innen pazar kilátás nyílik a városra is.

A kultúrprogram után megéheztünk és nekiindultunk kaját keresni. A L'oriente nevű éttermet választottuk, ahol egészen jól kinéző, de ízben nem annyira ütős hambikat adtak. Arra jó volt, hogy ne haljunk éhen...
  Innen kelet felé gurultunk tovább a T50-es úton. Meg akartunk nézni egy strandot, hátha lesz alkalmunk fürdeni.
 
A T50-es annyiban különbözik a nyugati utaktól, hogy inkább nagyobb tempójú, elnyújtott kanyarokkal van tele és nem szerpentinekkel. Ránéztünk a D314-es útra is, de a minősége láttán visszafordultunk. Nem akartunk még egy olyat, mint délelőtt.
 
Gyorsan kinéztünk egy strandot, a Plage de Vignale-t és odahajtottunk.

A D314-es kezdete, most inkább kihagytuk

Végre! Igazi nyaralós érzés a kék vizű tengerparton állni és nézni a hullámokat...motoros ruhában. Le a gúnyákkal, irány fürdeni! Nem érdekel mi lesz, most már úgyis megyünk hazafelé, innen már csak a komp a cél. Nincs tusoló a parton? Kit érdekel? Majd megszárad és leseperjük a sót magunkról! A víz nagyon kellemes volt, pár perc és megszoktuk a hőmérsékletét. A szél nagyon fújt, de legalább hamarabb száradtunk.

Valahova pakolni kellett...

Egy óra után elkezdtünk szedelőzködni és nekiindultunk a hazaútnak. Bastia volt a cél, ahonnan előző nap reggelén indultunk. A T10-es út észak felé nem sok érdekességet mutat, nyaralóvárosok váltják egymást, de legalább nyugat felé a hegyeket bámulhattuk.
 
A visszaúton történt egy érdekesség: az egyik útmenti sebességellenőrző doboz pofán vakuzott. Nem igazán értem hogy miért, mert egyrészt betartottam a sebességkorlátozást, a 90-es táblánál a mutatóm 90-100 között volt valahol. Másrészt ez nem balesetveszélyes kicsit? Eléggé elvonja a figyelmet. Na meg elölről fotózni egy motorost? Abból nehezen lesz azonosítás. Mindegy, ők tudják, utánam már nem villant a doboz, majd látjuk mi lesz belőle. Így visszagondolva egyébként egész út során egyszer láttunk járőrt, nem volt jellemző, hogy tele lennének az utak velük.
 
Útközben megálltunk bevásárolni, az egyik helyi supermarketbe mentünk be. Az árak itt már közelítettek az otthonihoz, egy 0,5-ös sör pl. 2 EUR-ba került. Bastia-ba 19 körül futottunk be, mivel ez kisebb kikötő, mint a Genovai, ráadásul nem a navit lestem folyamatosan, hamar megtaláltuk a bejáratot, és beálltunk a sor végére.
 
Ugyanis 19-kor még eszük ágában nem volt felengedni minket a kompra, váratták az egész közönséget. Legalább minket, motorosokat előre parancsoltak, mert hát ugye minket fognak a fal mellé állítani és az körülményes, ha a kocsik már benn parkolnak.
 
Elsők között hajthattunk fel a hajóra, de csak 20 óra után. A motorokat leraktuk, ugyanolyan technikával rögzítették őket, mint ideúton.
 

A kabin átvétele körülményesre sikerült, mert oda-vissza hajtottak minket a recepciós pult és a személyzet között. Röpke 20 perc után ezzel is megvoltunk.
 
Ismét a fedélzeten vártuk ki az indulást, az eső megint elkezdett cseperegni, de ez már nem szegte kedvünket, jólesően emlegettük az elmúlt két nap történéseit.
 
A komp éjszakai élete ismét gyatra volt, nem maradt más, mint ledőlni a kabinban, főleg, mert most semmi hullámzás nem nehezítette a pihenést.
 
5. nap
 
Reggel 6-kor "kipihenten" ébredtem és megint a fedélzeten néztem végig a napfelkeltét.

Genova ébredezik

 

Mivel 10 körül szerettük volna leadni a motorokat, ráhajtottunk az autópályára és unalmas két óra következett Milánóig. Végig napos időben motoroztunk, viszont előttünk esett, így a sztráda nedves volt, és az a 13 fok sem volt valami klassz. Pláne 120-al motoron.

 

Milánó előtt még megálltunk enni egyet és tankolás után begurultunk a reptéri parkolóba. Itt átvették a motorokat, mi meg levideóztuk őket, nehogy az ezt követő szállítás során sérüljenek és azt megpróbálják ránk verni. A nagy, utazós bőröndöket megkaptuk, hihetetlen, hogy tényleg itt voltak!
 
Taxival a már jól ismert, elhagyott vasútállomásra mentünk és vonattal 13-kor landoltunk Bergamo-ban.
 
Itt volt még időnk a repülő indulásáig, nézzünk hát szét még egy kicsit! Evés-ivás után beütöttem a Google naviba a repteret és kihozta, hogy 30 perc sétára van. Remek, akkor sétáljunk egyet!

A vasútállomástól egy szép széles út vezet az óvároshoz, remek a kilátás

 Az már csak menetközben derült ki, hogy a megadott végcél egyáltalán nem a reptér terminálja volt, hanem a reptér közelében, a kertvárosban egy utca. Ez történik, ha ez ember nem nagyít rá a térképre. Innen erőltetett menetben sikerült a gép indulása előtt 50 perccel a check-in pulthoz beesni, majd a biztonsági ellenőrzés hosszú sora következett.
 
A gépet természetesen elértük, főleg mert késett. 1 óra 15 perccel az indulás után leszálltunk Debrecenben, és mehettünk haza.
 
Nagyon nagy élmény volt ez a pár nap, rengeteg tapasztalatot szereztünk és sok hétre feltöltődtünk a kanyarokkal. A sziget déli része kimaradt a kirándulásból, biztos hogy még visszamegyünk, de akkor beiktatjuk Szardíniát is!