Libscher Beáta – Éveket vártam, de megérte
2016.06.20. 13:32
Libscher Beáta – Éveket vártam, de megérte

Új rovatunkban a motoros csajok előtt tisztelgünk. A szebbik nem képviselői mesélnek nekünk arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a motorozással. Elsőnek jöjjön Bea története, akit nem tudtak lebeszélni a kétkerekűekről:

Gyerekkoromban mindig vágyakozva néztem, ahogy a bátyám az egyik barátjával motorozott. Egyszer mondta a tesóm barátja, hogy visz egy kört és meghúzta a motornak. Úristen milyen jó is volt a gyorsaságot megtapasztalni, szerintem már itt elvesztem benne!

Teltek múltak az évek és folyamatosan láttam, ahogy elmennek mellettem a motorosok vagy ha láttam egy motort az utcán, akkor megnéztem őket, hogy milyen szépek. Sokszor mondtam a férjemnek, hogy szeretem a motorozást és milyen jó lenne motorozni, de mindig azt a választ kaptam, hogy ez nagyon veszélyes és sokan meghalnak az utakon vagy megsérülnek. Ez engem persze nem érdekelt. Később úgy hozta az élet, hogy elváltam és a következő párom többször hívott randizni, de mindig elutasítottam. Amikor azonban azt mondta, hogy menjünk gurulni, egyből igent mondtam és úgy telt el másfél év, hogy rengeteget motoroztunk, itt még utasként persze. Egyre inkább azt éreztem, hogy szeretnék én is vezetni. Szuper volt benzintyúkként is, hiszen mikor az Euro-Ringen mehettem utasként, az is fantasztikus volt számomra. Folyamatosan vigyorogtam a bukósisak alatt, annyira élveztem ahogy a kanyarokban fekszik a motor, a célegyenesben pedig a száguldást. Biztos vagyok benne, hogy ezen élmények sarkaltak egyre jobban arra, hogy megszerezzem a jogosítványt. 2014 nyarán neki is kezdtem az oktatásnak és augusztusra lett meg a jogosítványom. Bár motorom ugyan még nem volt, de azt viszont éreztem, hogy ezzel a tudással nem is mennék ki az utakra. Megkerestem hát Talmácsi Gábort, aki javasolta, hogy az édesapja fog tud tudni segíteni abban, hogy oktasson a sportmotorozásra és arra, hogy milyen a helyes tartás, mire kell figyelni.

 

2015 márciusában vettem meg a saját motoromat, ami egy Honda CBR 600RR, ezzel kezdtem el a motoros szezont. Amikor elhoztam a gépet még mindig bennem volt, hogy szeretnék tanulni, ezért megkerestem Chrobák Janit és nála is részt vettem egy oktatáson, hogy a pályamotorozás rejtelmeibe jobban bele tanuljak. Azóta is a Hondával motorozok és ugyan tervezem a cserét, de csak fiatalabb paripára, mert nekem ez a típus teljesen bevált minden szempontból.

A véleményem az, hogy ha megyek gurulni vagy túrázni, akkor észszerű keretek között, viszont ha tombolni szeretnék, akkor arra ott a pálya, hiszen ott nem kell szembejövő forgalomtól tartani vagy az útszéli fáktól, esetleg az oszlopoktól. Illetve  arra is biztosan számíthatok, hogy milyen a kanyar és milyen minőségű az út.

Nagyon sok élményem volt eddig, de talán a legjobb az, amikor az Opel napon a Hungaroringen vehettem részt egy motoros felvonulás alkalmával a Talmácsi motorcsapattal. Erre István hívott meg és több motoros csajjal együtt mentünk több kört a ringen, nem beszélve az ifjú tehetségekkel, akik 14  éves koruk létére olyat mennek a pályán, hogy csodálom őket a tudásukért. Ami biztos az az, hogy minden motoros baráti gurulást nagyon szeretek, hiszen akár a Kakucs-Ringen vagy az Euro-Ringen vagyunk, akkor egy fantasztikus nap telik el a bárátokkal és új embereket is megismerhetek.

 

Vissza a hírekhez

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás