Suzuki Intruder M1800R menetpróba – A nyomatékos fenevad

Hirdetés

Utazás

Tech

Kultusz

Hasznos

Gyártók

Verseny

Lázadók

csakCsajok

Suzuki Intruder M1800R menetpróba – A nyomatékos fenevad

2016.07.08. 13:10

Hamarosan indulunk a Toszkán túránkra, de előtte még lehetőségünk volt kipróbálni egy Intrudert a Magyar Suzuki Zrt. felajánlásával. Pontosabban besűrítettük a "rodeót" a szoros ütemtervünkbe, így nem vittük világgá, de a betervezett kanyarjaink végére még ez is felmerült bennünk.

Jómagam is kacsingattam már párszor a cruiser-ek felé és kíváncsi voltam, hogy mit nyújt a Suzuki ebben a mezőnyben. Nem nagyon készültem fel az 1783 köbcentis V2-es erőforrásra, így már az első métereken éreztem a kellemes meglepetést. Elindultam nagy lazán egy Jet-ben, majd visszafordultam a zárt sisakért. Ez egy valódi power cruiser!

Gyorsan szerettem volna vele megismerkedni, ezért kinéztem pár útszakaszt, hogy kiderüljön melyik fekszik nekem jobban. Persze, hogy ki akartam erőszakolni belőle mindent, de nem igen kellemes a rosszabb minőségű úton való gyors haladásra, viszont kellő visszafogottságra váltva már kellemessé vált a hátsó rugózás és csillapítás is. Az első kanyarokban többet gépészkedtem, igaz két személlyel. Meg kell jegyezzem, hogy ettől függetlenül a futómű, már az első métereken megtetszett és nagyon hatékonyan dolgoznak a fékek is. Több, mint hatékonyan… de egy ilyen motornál ez kifejezetten előnyös. Gazdagrétről indultunk, hogy átvágva a hegyen eljussunk Normafára. A csillebérci tábor mellett is elhaladtunk párszor, néha meg-megállva, hogy folyamatosan feldolgozhassam a beérkező adatokat és készítsünk is pár képet a több mint 3 mázsás vasról.

Érdekes, hogy csak elsőre volt szokatlan a súly, de az elindulás pillanatától kezdve, már nem is érzékeltem nehézkesnek. Visszafordultunk, hogy hosszabb utakra is kanyarodhassunk, de előtte még megálltunk az L2 Bistro-nál egy frissítőre. Az L2 egyébként az Érdi útnál található és ajánljuk minden megfáradt utazónak a motorosbarát helyet, ahol gigantikus méretű ételeket szolgálnak fel, kevésbé gigantikus árakon.

Budaörsöt érintve haladtunk tovább Biatorbágyra, hogy picit magasabb fokozatba kerüljünk. Az agyam folyamatos parancsot adott a feljebb váltásra így a szembe szél ereje egyre nagyobb nyomást gyakorolt rám. Nagy szélvédelemmel nem bír az Intruder és bár kicsit szeles is volt az idő, gyanítom, hogy ez velejáró tulajdonsága a típusnak az olyan sebesség felett, amit ritkán gyakorolhatunk szabályosan. Neten található leírásokból kiderülhet, hogy a végsebessége megcsípi a 200 km/h feletti tartományt, de mi csak az élmények begyűjtésévél voltunk elfoglalva, így nem is nézegettük az órát. Biatorbágyon is van pár általunk kedvelt hely. A viadukt irányából a Biai-tó felé haladva számos vendéglátó egységet találni, de könnyen találsz cukrászdát is, ahol a "szezonban" kígyózó sorok állnak a fagyiért. Kellemes az út a tó mentén, majd kiérve az 1-esre ismét boldogan kényszerültem a felváltásra, hogy gyorsulási adatokat gyűjtögessek. A kiértékelt eredményeket összesítve bátran állíthatjuk hogy nagyon gyors. Gyorsabb mint gondoltuk, mikor még csak szemeztünk vele. A power criuser nem kevesebb, mint 125 lóerőt és 160Nm nyomatékot ad le a kardánon keresztül a 240/40R18-as méretű hátsó kerékre.

Igen, 240-es hátsó… A kinézete is bitang és ugyan kanyarokban kicsit szokni kell, de nem okoz sem rövid sem hosszútávon problémát. Talán most nem is akkora gond, de menet közben leginkább a fordulatszám és a sebességi fokozat van csak szem előtt. A sebesség a tank felső részére pillantva állapítható meg, így amikor az adrenalin felszabadul és inkább csak élvezed a szabadságot, eszed ágába sem jut ellenőrizni.

Ha veszélyben érzed magad egy sebességmérő kamerák által tűzdelt szakaszon, akkor ott sokat fogsz bólogatni, de legalább nem fog beállni a nyakad. :) Egyébként alacsonyan ülve és jól lehet motorozni vele, miközben a lábam is kényelmesen tartom előrenyújtva. Ahhoz képest, hogy nem egy tipikus két személyes motor, utas oldalról sem érkezett panasz. Sőt.. kifejezetten jó helyre sikerült tenni a hátsó lábtartókat, így nem igényel folyamatos erőkifejtést a motoron maradás, lehet gyönyörködni a tájban.

Ez egészen addig tart míg a vezetési stílus is támogatja, mert az erős gyorsítások hatására, mint egy rakéta úgy indul el a motor, a meglepődöttség gyorsan felülírja a kapaszkodás kérdését. Etyek felé is kipróbált jó minőségű az út és bizonyára már sokan ismeritek fesztiváljairól. Elmentünk egészen a filmparkig, hátha felkérnek minket egy főszerepre, de az álomból csak egy kellemes etyekwoodi naplemente valósult meg.

Megelégszünk ennyivel bőven, hiszen alattunk van a főszereplő, és még vár rá az este, valamint hogy hallassuk a hangját. Még szó sem esett róla, pedig az egyik élményfaktort ez váltotta ki belőlem. Az egyetlen dolog, ami miatt nem tudtam bosszankodni, ha piros lámpához közeledtem, hogy csodás dörmögésbe kezdett lassításnál is a fekete ágyúcső. Mint említettem kb. háromezres fordulaton, már nagyon bevadulsz tőle és hogy lazulhass, ez visszafele is igaz, amikor visszaengeded a gázt.

A piros tartomány csak a 7500/min-es jelzésnél kezdődik a digitális kijelzőn, így másodpercenként váltakozott bennem az érzés h valójában mi is lenne a helyes vezetési magatartásom. Egyszer a "power-cruiser-sport" feelinget választottam, másszor meg csak "krúzoltam" és a hangjával voltam elfoglalva.

Az bizonyos, hogy jó páran kedvelik a típust és tudomásom van olyanokról is, akik hosszú távokat tesznek meg vele és akár túráznak is célként a környező országokba. A felhasználás módját itt is csak a szándék és a józanság határozza meg. Úgy érzékeltem, hogy alacsonyabb fordulaton van benne egy kis rezonancia, így végső okot teremtve a minden szempontból kellemesebb tartományban való motorozáshoz.

Mivel ránk esteledett és lehűlt az idő, ismét hiányoltam a szélvédelmét, pontosabban öltözékem nappali jellegét cseréltem volna el, valamint a tompított világítást kevésnek tartottam, főként a kanyarokban. Persze az is lehet hogy cserélhettem volna a plexit víztisztára, vagy a bogarakat is lemoshattam volna róla. Hazafelé vettük az irányt, hogy pihenőre vegyük mi is, majdnem sikerült a legrövidebb úton menni... mondom majdnem. :)

Kitámasztottam a vasat, gyújtás le és kormányzárba teszem. Külön zár van az utóbbihoz a villa mögött elhelyezve. Jó kis nap volt, nyugodtság van...

Tetszett a eredeti nevén Metallic Mat Fibroin Gray fényű modell és hogy a dolgos hétköznap után egy rövidebb karika is ennyire felhúzott minket a "valódi életre"! A látvány és az erő valóban egy önálló stílusért kiált.