Valahol az agresszív Aprilia Tuono és a lágyabb Suzuki GSX-S1000 között helyezkedik el, pont ott ahol a Triumph Speed Triple is remekel. Több hete tervezgettük már a mecseki túrát, de vagy az időjárás szólt közbe vagy nem volt elég időnk, így alig vártuk ezt a napot, amire a Yamaha izmos kétkerekűjét választottuk útitársnak. Gazdagrétről indulva, nem túl sokat gondolkodtunk és az M7-es felé vettük az irányt.

Itt elég gyorsan bemutatkozott a „bestia”, hiszen az R1 módosított blokkját kapta, hogy végül 160 LE felett uralkodjunk, valamint a teljesen állítható, kicsit lágyabbra hangolt első-hátsó KYB lengéscsillapítókat örökölte meg, hogy az minden körülmények között optimális használatot eredményezzen.

Az utunk első szakaszán a gázreakciókat befolyásoló üzemmód kapcsoló még csak standard üzemmódban volt… Hát üdv az Autobot bestia nyergében! Már itt érezhető volt, hogy alábecsültük a csupaszított motor erejét, hiszen a 4 hengeres „CP4” keresztsíkú motor minden fordulatszám tartományban erősen nyomatékos, a maximális 111 Nm-nyi forgatónyomatékot pedig 9000-es fordulaton adja le. Ezt az erőérzetet a kifejezetten rövid, 1400 mm-es tengelytáv csak növeli, úgy hogy közben kezes bárányként viselkedik a gép és gyors manőverezést tesz lehetővé.

A motorja hangja nagyon tetszetősen dübörög, az biztos, hogy messziről meg lehet hallani ahogy érkezünk, miközben az erőátvitele olyan egyenletes mintha egy villanymotor lenne. A teletankolt tömege is éppen hogy 210 kg és köszönhetően többek között az alumínium Deltabox alvázkeretnek és az R1 modellből kifejlesztett hosszú lengőkarnak, nagyon jó kezelhetőséget biztosít és extra mozgékonysággal rendelkezik.

Siófokig végig pályán haladtunk, ahol a szokásos szombati dugóban volt lehetőségünk a fékeket is tesztelni. A kettős, 320 mm-es úszóágyazású első tárcsák radiális 4 dugattyús ellentétes nyereggel rendelkeznek, melyek megfelelő fékerőt garantálnak, az ABS pedig szintén a rendszer része, így a váratlanabb helyzetekben is hatékonyan „lassulunk”. A szélvédelem igazából semmivel nem rosszabb, mint más naked gépeken, sőt... A magasabb plexinknek hála 130-nál még bőven elviselhető, 200 és a felett pedig már mit is kívánhatnánk?

180 cm magasságtól, és sok hosszabb túrát betervezve, érdemes az extra, magasabb plexit felszerelni. Én mondjuk -a túrák kivételével- nem tenném, mert pont a bestiális arcát fedné el. Sőt ha kellően mazochista lennék még a gyári plexit is lekapnám róla, annyira izgalmas nélküle az MT-10 kinézete. Elsőnek Siófokot elhagyva álltunk meg tankolni, hogy a 17 literes tank hiányzó mennyiségét pótoljuk. Ha túrázunk a géppel akkor sűrűbben kell megállnunk, mivel az erőforrás és a teljesítmény, főként tesztkörülményeink közepette közel 8 liter százon. Folytattuk is rögtön az utunkat Dombóváron át a Mecsek felé. Itt már állítottunk a üzemmódokban, hogy a kevésbé beavatkozó rendszer révén, intenzívebb és direktebb vezetési élményt kapjunk.

Miközben a Mecsek felé vezet utunk, Sásdot elhagyva a 66-son egy hosszú egyenesben 3 nagy bukkanón haladunk át, amely nekem is, de az utasomnak is olyan gyermeki örömöt okozott, hogy egy gyors visszafordítóval ismételtük a szakaszt. Még biztonságos tempóban is, kellő mosolyt lehet varázsolni bárki arcára, miután a fizika törvényei miatt olyan érzésed támad, mintha 40-50 cm-t is elemelkednél az ülésről.
 
Kényelemre egyébként, nincsen probléma a motorral. A lábnak megfelelő a pozíciója, az ülés és a kormány helyzete kedvező testtartást biztosít, amolyan sportos naked hatást ad, de csak annyira, hogy akár legyen kedvünk nagyobb túrákat is vállalni vele. Az ülés keménysége 400 km után ugyan érezhető volt, de mind a pályán, mind a hegyekben, nagyon stabil pozíciót nyújt a dinamikus vezetési módokban, ami dicséretes. Az utas helyzete már nem ennyire rózsás. Annyira azért nem sportos a gép, hogy a tankot el lehessen érni, viszont kapaszkodókat sem kapott, így marad a vezetőben fogódzkodás, ami ugyan könnyen szokható, ellenben a nagyon magasra helyezett hátsó lábtartókkal, ami 60-80 km-enként rövid pihenőkre intett minket, hogy az utasom visszaimádkozza a vért a lábába.
 
Első hosszabb megállónk a Mecsekben, az Orfűi-tó volt, ami önmagában is gyönyörű, és még horgászni is lehet. Mi ugyan nem készültünk pecabottal, de ha halat nem is akarsz, még számos vendéglátó és turisztikai helyet „foghatsz ki”.  Fürödni, mind kiépített vízi parkban és nyílt vízi strandon is lehet. Számos klassz panzió található a környéken, de elugorhatsz a kilátóhoz, vagy a dombon átmotorozva eljuthatunk Abaligetre, ahol akár barlangot látogathatunk és még csónakázhatunk is.

A Mecsekbe tovább indulva remek kanyarokban tesztelhettük a motorunk dőlési képességét, ami sportmotorokat megszégyenítő módon kivitelezhető. Az MT-10-et kapcsolható kipörgésgátló rendszerrel (TCS) szerelték és kompakt segéd és csúszó (A&S) tengelykapcsolót kapott. Mondhatni, hogy a vezetési élmény a hegyen keresztül is kellően élvezetes…

A kanyarokból kiérve Pécs belvárosa felé tettünk egy kis kitérőt és meg sem álltunk a Jókai téren lévő Elefántos Étteremig, ahol igazi olasz alapanyagokból készült ételekkel, kis mediterrán környezetben várják a vendégeket és valóban egy csepp Itália köszön vissza ránk. A fatüzelésű kemencében sütött pizzának nincs párja…

Hazafelé indulván még a pécsi TV torony felé kanyarodtunk, ahol a hegynek felfelé található a Pécs Zoo – állatkert mely gyönyörűen megújult, majd a 6-oson folytattuk utunkat, hogy Szekszárdtól az M6-oson térhessünk haza.

Pécset elhagyva már sötétben motoroztunk, így kifejezetten hasznosak voltak motorunk LED-es ikerfényszórói, amik méretei ellenére erőteljes fényt, biztonságos látást eredményeznek napnyugta után is. Az egész napos motorozás után a pályázás leghasznosabb funkciója a tempomat volt. A motor tökéletes egyenesfutásának köszönhetően akár el is lehetne engedni a kormányt, így kényelmesen tehetjük meg az utolsó kilométereket, de élvezem abbéli hasznát is, hogy most nem kell percenként ellenőriznem tempónkat, hogy a megengedett sebességet ne lépjük túl.  

500 km után Budapest belvárosa volt az újabb úti cél, hiszen az MT-10 megalkotásakor az volt a cél hogy mind pályázásra, túrázásra és kanyarvadászatra is alkalmas legyen, de probléma nélkül lehessen vele városban is közlekedni. Kiegyensúlyozott alacsonyabb fordulaton is, így a visszavett tempóban is kezes a gép. Aki egy olyan motorra vágyik, ami éppúgy kihasználható lakóövezetben, mint a hosszabb utakon, gyors és mégis kényelmes, miközben főként különleges megjelenéssel bír annak a Yamaha bestiája jó választás lehet!

Yamaha MT-10