A Harley-Davidson Budapest jóvoltából október első hétvégéjére kaptuk meg a következő évi túramodelljüket, ami mondhatni elsőként került hozzánk, így alig pár száz kilométerrel a háta mögött, éppen a bejáratáson volt túl. Az új 2017-es Road Glide Ultra látványa már önmagában lenyűgöző erőt áraszt. A 408 kg-os gép, a stílusos ezüst-fekete fényezésével, szinte hívogat, hogy a végtelenbe repíthessen minket. Az új motorblokk immár egy vízhűtéses, 1746 köbcentis, a hivatalos nevén Twin-Cooled™ Milwaukee-Eight™ 107, ami a cég kilencedik Big Twin blokkja.

A 153 Nm-nyi nyomatékával, amit nem sokkal 3000-es fordulat felett lead, a jellegzetes hanghatással teszi még egyedibbé a motort. Már a korábbi cápaorrú modellnél is tapasztalhattuk, de induláskor is rögtön szembeötlő a látványra is meggyőzően kényelmes ülései, igazi amerikai tv néző fotelek motorizált fajtái.  A vezető ülésmagasság 735mm, így igazán jól megülhető az átlagos magassággal. A teljes feldobozolásnak köszönhető tárolókapacitás is pazar, és fémjelzi a HD egyik fontos szemléletét, miszerint az egyik legkitűnőbb dolog úton lenni és ennek a kényelmét maximálisan nyújtja.

Ugyan szombaton korán terveztünk (kipihenten) indulni és erre a napra volt betervezve a krúzolás, de nem bírtunk magunkkal – vagyis inkább túl szép és túl csalogató volt a garázsban pihenő gép - és barátaink hívására kiugrottunk péntek este Érdre a Zorall koncertre. Ez az a motor, amit nem lehet nem észrevenni és szintén meghallani. Érkezésünket árgus szemek figyelték és pár motoros mellett leparkolva be is gyűjtöttünk pár elismerő szót a modell kapcsán. A kipufogóból áradó fenséges hangokból, nem csak a koncertre várakozóknak jutott, hanem számunkra is a kellemes duruzsolásával zárta a napot, persze csak azután, hogy meghallgattunk jó-pár számot a szintén motorkedvelő zenész bandától. Szombaton meglehetősen korán indultunk, hiszen egy egész napot betöltő, szebbnél szebb helyekre vezető utat terveztünk. Stílusosan adjuk meg a módját, így csatlakoztattuk a zenékkel telepakolt pendrive-ot a fejidom jobb oldalába épített rekesz csatlakozóján keresztül, majd egy kávé helyett a hangszórókból áradó Highway to Hell indította el a napot.

Az új BOOM!™ Box 6.5 GT hangrendszer csodálatosan szól, 40%-os hangerőn is tőlünk volt hangos az út, amerre jártunk. A 6,5-hüvelykes érintőképernyős multimédia rendszer jó szolgálatot tesz mind a beépített navigációjával, a Bluetooth kapcsolattal, vagy akár az FM rádió és zenelejátszó funkcióival. A kijelző egyszerűen és hatékonyan kezelhető kesztyűben is, vagy akár a két oldalán található gyors funkciógombokkal. Minden adat és funkció leolvasható egy pillantás alatt a kellő méretű képernyőről. Az első fokozatba tettük a váltót, még mindig a jól ismert hanghatással jelezve azt, hogy aztán a nyomaték hevében váltsunk egyre feljebb és vegyük az irányt az 1-es út felé. A váltón is finomítottak az új modellnél, így a lágyabb váltásokat precízebbnek érezhettük az elődjéhez képest, csupán néha az ürest nem találtuk el elsőre. Törökbálinton megálltunk egy gyors tankolásra és hogy feltöltsük a dobozainkat némi ellátmánnyal, hiszen kíváncsiak leszünk a fogyasztásra és nekünk is bármikor jól jöhet egy kis nedű.  A viszonylag haladós hosszú egyenesek alatt kezdünk közelebb kerülni a „vándorlás” fogalmával, kapcsoljuk be a tempomatot és pillantunk rá a kijelzőn keresztül a térképre.

Hamar elhagyjuk Bicskét, majd letérünk a 811-esre, hogy nem sokkal később Vértesboglár felé kanyarodhassunk. Szintén a kellemes egyenesekkel tarkított útszakasz miatt választottuk az irányt, ahol megtapasztalhattuk, hogy olyan hatalmas erő van a gépben, hogy már szinte alapjáratról úgy húz mint egy mozdony. A sebességi fokozattól függetlenül, szinte minden erőfeszítés nélkül indul meg bármilyen kanyarból való kigyorsításkor, érezhetően erősebben az idei általunk kipróbált Road Glide Special-nél. Kiegyensúlyozottabb a járása a régebbi modelleknél, és szinte könnyebb is terelni, de persze még mindig érezni, hogy a szó pozitív értelmében vett hatalmas motort irányítunk. A nagyobb erőt a hengertérfogat növelésnek, a hengerenként 4 szelepre való áttérésnek és még temérdek technikai újítás és változtatásnak köszönheti az új Road Glide. Magasabb sebességi tartományokban sem fogy el a szusz belőle, illetve 130-as tempó felett is erőteljesen gyorsít akár két személlyel és csomagokkal is megpakolva. A nyári 2016-os Road Glide Special tesztünknél pont azt az egyet kifogásoltuk, hogy a hátsó lengéscsillapítás nem igazán a magyar változatos útminőségre lett hangolva, így az úthibáknál megesett, hogy a vártnál nagyobbat ütött vissza. ’17-re a futóművet is kezelésbe vették, így az első és hátsó lengéscsillapító érezhetően jobb lett. A hátsó légrugó helyett már hidraulikus, ezekhez nem kell már szerszám illetve levegőpumpa, elég a dobozokat levenni és kézzel állíthatjuk az előfeszítését. Összességében az utazásunk alatt egy jobb, sportosabb futóművel ismerkedtünk meg, állítani ugyan nem állítottuk rajta, csak ritkán és kifejezetten dobálós úton lett volna érdemes.

Csákvárt elhagyva, közvetlenül Csákberény előtt álltunk meg egy rövid pihenőre, és mert a tájvédelmi körzet megkapó dombjai lecsábítottak minket az útról. A szezon egyik utolsó kellemes motoros hétvégéjén kedvezett az időjárás és a tiszta reggeli időben elidőztünk kicsit az őszies színekben pompázó vidéken.

Söréden fordultunk rá 81-es főútra, majd tértünk le a Csókakői vár felé.  A vár a 13. században épült, a térség egyetlen középkori erődítménye, amit már a török hódoltság idején is használtak. A vár az 1600-as évek végétől üresen állt, jelentőségét elveszítette és elkezdett romosodni, de hála az égnek fantáziát láttak benne, majd 2014-re helyreállították. Azóta számos kiránduló keresi fel a szőlősök tetején megbúvó kőépületet.

Utunk innen nem messze, egyenesen Mórra vezetett tovább, a -Móri Bornapokra-, amit 1934 óta hagyományosan október első hétvégéjén rendeznek. A várost ilyenkor ellepik a borra és nyüzsgésre vágyó turisták. A borünnep sajátos hangulata, a jó borok és ételek, a művészeti, kulturális, sport és szórakoztató programok évente kb. negyvenezer látogatónak nyújtanak maradandó élményeket. Móron épp „borforradalom” zajlik és sok tehetséges fiatal borász teszi az Ezerjót extrém terméskorlátozással egy ihatóbb, fiatalosabb borrá tenni.

A motorral érkezésünk végett most a kóstolók helyett a juniborász, Miklós Csabi pincéjénél inkább egy jó kávét ittunk. A látogatás alkalmával beszélgettünk egy jót a borokról és a családi hagyományokról, az ember és környezetének összhangjáról és a szüreti feladatokról. Pincéjük és a kóstolóhelységük is arról a szenvedélyről és tiszteletről árulkodik, ahogyan a szölészettel és borászkodással foglalkoznak. Az egész család fontos részét képezi a munkának, hogy évről évre sikerüljön ízekkel, színnel és élettel megtölteni a kóstolók poharait.

Persze ismerjük Miklós Csabi borait, de gondoltunk a hazaérkezésünkre is, így gyorsan bedobtunk párat a kedvencekből a Road Glide dobozába, hogy majd otthon kóstoljunk utána a boroknak. Miközben bepakoltunk, a motorozásról is váltottunk pár szót Csabival és fel is pattant a nyergébe.

Még kedve is támadt volna velünk tartani, de feladatai a szőlőbe szólították. Útba igazított minket a vonatállomásra, ahol a Móri Bornapokra hagyományosan egy régi vasúti kocsikkal érkező vonat hozza a turistákat az eseményre. Mielőtt tovább indulnánk Császár felé kimentünk megnézni, de nemcsak mi tettünk így. A vonat érkezése a kicsiket és nagyokat egyaránt érdekelte, számos helybeli jött ki megnézni ahogy berobog az állomásra a szerelvény.

Ugyan még csak kora délelőtt volt, de már ekkor is ragyogó, igazi motoros idő várt ránk. Ha nem így alakul, az ikonikus cápaorros fejidom akkor is megvédett volna minket az időjárás viszontagságaitól, hiszen a menetszelet és az esőt is kiválóan fogja fel. A kedvező időnek köszönhetően mi inkább kinyitottuk mind a 3 légbeömlő nyílását, had élvezzük a meleg szellőt, ami ilyenkor októberen már kincsnek számít. A mérete és a tömege ellenére a Harley nagyon szépen és pontosan veszi a kanyarokat, nyilván nem térdkoptatásra lett kitalálva, de igazán szépen dönthető és tartható az íven. A sűrűbb kanyarok közben és a kávé hatására utasom épp „ébredezett” a hátsó ülésen. :) A hátsó ülés a kipárnázott háttámlával és könyöktámasszal, valamint a hatalmas lábtartókkal olyannyira kényelemre lett hangolva, hogy ez a művelet simán összehozható a nyergében, de persze csak elméletben!

Császár felé kanyarogtunk, hiszen jobb helyszínt nem is találhattunk volna az amerikai vasnak, mint egy igazi kis western falut a község határában. A Henryx City varázslatos hangulatot áraszt, ami egy igazi „kis szelet” a régmúlt Amerikájából. A 4 hektáros területen étterem, kávézó, múzeum, rodeóbika, vasútállomás és életnagyságú gőzmozdony is található, de maga a díszlet annyira hiteles, hogy picit nekünk is kedvünk támadt „visszaszaladni” az időben.

A tulajdonos, Henryx nagyon laza, és helyi sheriff-ként tartja fent a város nyugalmát valamint ellenőrzi személyesen minden ide tévedt vándor kilétét… :)  Ide mindenkinek érdemes egyszer ellátogatnia, tuti elkapja az életérzést. A belépés ingyenes, és látszik, hogy a megálmodója, a szívét-lelkét beletette a helybe, ami pár év alatt nyerte el a mostani formáját, és még koránt sincs vége. Tovább tervezik bővíteni a helyet és a szolgáltatásokat. Annyira megfogott minket a hangulat, hogy kedvünk támadt ott maradni. Na nem végleg csak kicsit tovább, de legalább addig, amíg leszámolunk a környéken ólálkodó rosszfiúkkal.

Ebédünk közben megismerkedtünk Henryx kutyájával is. Lucky a német juhász, nagyon szereti a sült tarját :) Vodka nincs, Henryx szerint azt Moszkvában keressük, de van whiskey, méghozzá rendesen fölé mérve a pohárban… Tartalmas napot tudtunk már eddig is magunkénak. Elvégeztük dolgunkat a vadnyugaton, így továbbálltunk. Útközben próbálgatjuk a tempomatot, ami szintén egy olyan pontja a HD Touring szegmensének, ami nagyon szerethető, de leginkább hasznos extrája a hosszú utazásoknak. Szinte csak hátradőlsz, és élvezed a látványt, a túrát, a szabadságot miközben a motor olyan egyenesen fut, mintha zsinóron húznák.

Természetesen alap az ABS és bár egy ekkora súlyú motort nem könnyű megállítani, de a tökéletes Reflex kapcsolt Brembo fékrendszernek köszönhetően kellően biztonságos egy erőteljesebb megállás is. A fékerőt elektronika osztja el a motor első es hátsó kereke közt, hogy mindig optimális legyen a fékhatás. Az üzemanyag tartály 22.7 liter, a fogyasztás gyári adatok szerint 5.5 liter, de ez nekünk inkább a 6 literhez állt közelebb, amivel még így is több mint 300 km-es hatótávot érünk el és egy ilyen „cápának” ez becsületére válik.

Nem terveztünk arra visszafordulni, amerről jöttünk, ezért a motorosok egyik kedvelt szakasza felé vettük az irányt, hogy Csesznek felé egészen Veszprémig haladjunk a 82-esen. Nem csak minket csábított két kerékre a vénasszonyok nyara. Rekordszámú motoros gyűlt össze ezen az útszakaszon és találkoztunk velük vagy szemből, vagy egy irányba haladva. Igazi öröm motorozás volt a Bakony ezen része. Hazafelé próbálgattuk újra a Road Glide tempóját. Kb.170 km/h-ig húztuk kényelmesen, ami szép teljesítmény a motortól, jobban nem is szerettük volna, mivel a bejáratás határán volt még mindig a gép. A cápaorrban elhelyezett  kettős Daymaker™ LED reflektoros fejlámpák tökéletesen világították be az utunkat ránk esteledve.

A 2017-es Road Glide egy tökéletes motor azoknak, aki elkötelezettek a típus iránt és elvárják, amit kínál és nyújt a hosszú túrák egyik legnagyobb játékosa. Az erőforrással és finomhangolt váltójával valamint a feszes futóművel nem változtatták meg a Harley-Davidson eme típusának szellemiségét és karakterét, de nagyban javítottak a mindennapi használhatóságon és minőségen. A szlogenhez hűen maradva: Harley-Davidson – King of the Road. A Road Glide Ultra is egy olyan motor, amilyennek egy igazi Harley-Davidsonnak lennie kell.

A bő 300 km-es túránkat most is rögzítettük, megtekintehető itt!

Méretek

Hajtómű

Kerekek / Gumik