Legenda két keréken - Yamaha XSR 900 GP menetpróba
2024.11.30. 18:41
Első ránézésre, mintha a 80-as évek MotoGP mezőnyéből szabadult volna az utcára. Aztán jobban szemügyre véve ugyanezt látod bele. Kiállítási tárgynak tökéletes, de vajon motorozni vele milyen érzés?
Írta: Tóth Ferenc
Rögtön az elején leszögezem: ezzel a motorral kapcsolatban nem tudok elfogulatlanul, tisztán objektíven nyilatkozni. Kérlek nézzétek el nekem. Ilyesmi motorról álmodtam már akkor, amikor megjelent az első XSR900. A Yamaha a Faster Sons filozófiát valahogy pont úgy képzelte el, hogy ad egy nagyszerű műszaki alapot, amit aztán a motorosok a saját szájuk íze szerint majd jól személyre szabnak. Annyira adta magát a technika, hogy már évekkel ezelőtt beleláttam az XSR-be valami hasonlót, igaz, egy kicsit cafe raceresebb volt az egyéni elképzelésem. De így, hogy mertek visszanyúlni közel 40 évet a formavilággal, így lett egészen zseniális (nem csak) a dizájn.

Sehol nem voltam még, amikor a Yamaha sorra nyerte a Moto GP világbajnoki címeket olyan legendás pilótákkal, mint Giacomo Agostini, Eddie Lawson vagy Kenny Roberts. Ennek ellenére már első pillantásra is átjárja az ereimet az adrenalin, érzem az elégetett versenybenzin és motorolaj egyvelegének a mámorító illatát, hallom a fejemben a hangokat. Na de nem akármilyen hangokat! Két ütem, 500 köbcenti, V4-es hengerelrendezés...igazi csemege mind a mai napig. Ez persze csak fantázia, ugyanis a retro köntös alatt az XSR GP-ben már kőkemény modern technika lapul.

Ragozhatnám a kinézetét, de erről inkább beszéljenek majd a képek. Sokan kifogásolták a bemutatójakor, de élőben valahogy egész máshogy fest. Főleg így, az opcionális hasidommal. Anélkül tényleg egy kicsit furcsa, amolyan egzotikus szépség, vagy hogy szokták udvarisan megfogalmazni...

Az MT09-ből és az alap XSR900-ból már régi ismerős a soros hármas erőforrás. Az évek során nagyon sokat finomodott a gázreakció és a kezelhetőség. Bár ehhez a versenymotoros külsőhöz még talán jobban is passzolt volna az a zabolázatlan érzet, amit a korábbi modelleken tapasztaltam. De így legalább sebészi pontossággal lehet adagolni minden egyes százaléknyi gázállást. Sokan csalódottan konstatálták, hogy "csak" 120 lóerős teljesítményre képes, de igazából mindenre elegendő. A ménes minden egyes tagja erőtől duzzad, igazi telivér mind. Nem úgy 120 lóerő, hogy abból 40 csak rozoga gebe, amin majdhogynem átfúj a szél. Ehhez az érzethez persze nagyban hozzájárul a kellően rövid váltóáttétel. Ha már a váltónál tartunk, sportmotorhoz illően gyorsváltóval szerelték, amely felfelé és lefelé váltásnál is működik. Felfelé kifogástalanul teszi a dolgát - tartott gázon felhúzod a váltókart, pukkan egyet a kipufogó, ahogy a gyújtást egy pillantra elveszi és tehermentesíti az erőátvitelt. Visszaváltásnál azt tapasztaltam, hogy úgy szereti a legjobban, mint amikor hagyományos váltós motoron gázfröccsöt adsz a váltókar letaposása közben, annyi különbséggel, hogy itt a kuplungot természetesen nem kell behúznod. A gáz odapöccintése nélkül is vissza tudsz váltani, de nekem a váltókaron olyan érzetem támadt több alkalommal is, mintha nem szeretné ezt a műveletet olyan lelkesen végrehajtani.

Alsó forulatszámtartományban is erőteljesen tol előre a motor, de a fordulatszám növekedésével lineárisan nő a teljesítmény is. És az a hang! Egészen különleges hangszínen ordít a páratlan számú hengereivel. Még gyári kipufogóval is teljesen élvezhető a műsor, amit előad. De ha már versenyló, hát csak kell rá az az Akrapovič! Tudom, a mai elfuserált világban már nem píszí egy sportos motorhang, de ez a motor igazából nem ennek a kornak a szülöttje, hiába 2024-es az évjárat a forgalmiban.

A váz és a futómű egészen harmonikus összképet alkot ezzel az erőforrással. A hátsó lengővilla a Tracer 9-ből érkezett, ezáltal egészen hosszú tengelytávval rendelkezik a motor. Ennek köszönhetően nagy sebességnél is piszok stabil az egyenesfutása. Cserébe egykerekezésre nem hajlamos, ami jót tesz a gyorsulásnak, de a mókafaktort egy hajszálnyit rontja.

Az első teleszkópok és a hátsó rugóstag azt a szintet képviselik, amit az MT09 SP változata kínál, azonban az Öhlins helyett a KYB a beszállító. Elöl a gyári beállítást teljesen jónak találtam, pedig aztán mindent, minden irányba lehetett volna állítgatni. A hátsó rugóstag előfeszítésére még ráküldtem néhány kattintást - nem vagyok egy zsoké alkat, de így is teljesen jól viselkedett a súlyom alatt. Pedig eskü, nem finomkodtam vele.

A fék úgy fog, mint az álom, hála a radiális Brembo főfékhengernek. A kanyar ABS-szel szerelt blokkolásgátló szó szerint bolondbiztossá teszi még a pánikfékezéseket is. Rendesen ledöntött motornál, hirtelen, szándékosan bután rámarva a fékre sem bizonytalanodik el, hanem nyugtázza, hogy béna a csávó a nyeregben és simán megmenti a seggedet.

A sportos vezetést az üléspozíció is támogatja. Nem durván kézenállós a sztori, de kellőképpen alacsonyan van a csutkakormány és magasan a lábtartó, hogy a testsúly áthelyezésével könnyedén lehessen játszadozni a gyorsabb kanyarokban. Gyerekjátéknak tűnt minden egyes kanyar, az összes féktáv és kigyorsítás, annyira a kezem alá dolgozott az ergonómia. A gyári szélterelő egy határozott vonalban le van vágva, de nem éreztem szükségét egy bubisabb plexinek még igazán nagy sebességnél sem.

Az elektronikai csomag is komoly csemege. Ez a motor is megkapta a 6 tengelyes IMU-t, így a kipörgésgátló mellett kanyar ABS, slip control és wheelie control is van a számítógépében. A több fokozatú slip controlnak hála még bekapcsolt kipörgésgátlóval is lehet bohóckodni és keresztbe csúszó hátsó kerékkel kigyorsítani a kanyarokból. Talán ez volt az egyik kedvencem. Meghagyja a show-t, de arra azért ügyel, hogy ne zakóval végződjön a mutatvány, ha egy kicsit elkottázod a gázadás mértékét. Több fajta menetprogramot választhatunk, Street, Sport, Rain és egyéb személyreszabott programok.
Volt szerencsém több, mint 700 km-t beletekerni, több ikonikus motoros szakaszon is kipróbáltam a tudását. A szűkebb kanyarokkal tarkított Héreg-Bajna szakasz és Csesznek szerpentinje is ugyanolyan jól feküdt a GP-nek, mint a 8-as főút Fehérvár és Veszprém között húzódó nyújtott ívei. Már a bemutatókor a szívembe lopta magát, de így a próba után, azt hiszem, hogy egy örökös rekeszt nyitok neki az emlékezetemben és bekerül a kedvenc motorok közé. Ha lenne fölös 5 és fél millióm, amit csak úgy, minden gondolkodás nélkül játszós motorra eltapsolnék, nem kéne sokat győzködnöm magamat, hogy ezt válasszam. A tesztmotort a Top Motor Tatabánya üzletében megcsodálhatjátok. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget, hogy kipróbálhattam ezt a gördülő legendát!
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás







