A Ryanair 25 ezer forintos áron kínált jegyet oda-vissza útra, így azonnal megvettük, lesz ami lesz, a többit megoldjuk Marokkóban... és már ott is voltunk.

Azt a kevés időt osztottuk be ami a hétfői érkezésünk és pénteki haza utunk között rendelkezésre állt, ez pedig 3 teljes napot jelentett, amiben a kultúra és  a természeti adottságok felfedezése volt a cél. A nagyvárosokban tömény dózisban kapod a helyiek életvitelszerű szokásait, vagyis zsúfolt utakon egymást ledudálva próbálnak érvényt szerezni az előre jutásban, de ilyen a körforgalmakban alkalmazott káosznak tűnő áthaladás is, mivel a többsávos "kereszteződésben" csak a továbbjutás törvénye érvényesül... más nem. Érdekes, hogy pár koccanáson kívül nem láttunk balesetet, amit feltehetően sokkal nagyvonalúbban kezelnek, hiszen a már pár éves taxikon sem láttunk egy ép elemet. A legtöbben a nagyvárosokban próbálnak megélhetés után nézni, ezért vidéken jóval kisebb a forgalom, így csakis az utóbbit ajánljuk azoknak, akik több pozitív élményt szeretnének begyűjteni. Casablanca városa... ill. a film címe ne tévesszen meg senkit! A hatalmas város átutazóként nagy csalódás volt számunkra.

A helyi művészek érthetően ábrázolták a ház falán a zsúfolt, zajos várost. Ha célirányosan meg is nézel egy-egy látványosságot, a köztes úton jókora stressz vár a közlekedésben, mindamellett egymást érik az élhetőbb városrészek a szegényebb negyedekkel. Több piacra benéztünk, de azokból egyiket sem nekünk találták ki.
 
Marrakesh bazárainak megtekintése viszont hozzátartozik a kalandhoz.

Aki nem szeretne folyamatosan az eladók kereszttűzében lenni, az ne nagyon fotózzon és szobrozzon le mellettük, mert kitartóbbak tudnak lenni, mint amennyi ellenállást tudunk tanúsítani európai fejjel... :) Motorral könnyebben haladsz bárhol, de a nagyvárosokban esélytelen leesett állal bámészkodni... haladj a többiek tempójával, ha jót akarsz magadnak. :) A helyi motorozás inkább a kis köbcentis közlekedésre korlátozódik, hiszen ezek olcsó megoldást kínálnak a fiataloknak és a munkába járó embereknek. Nagyvárosokban persze vannak világmárkákat forgalmazó kereskedők, de az utakon a bérmotorokon kívül nem nagyon láttunk ezekből.

A számunkra nem nagyon ismert robogókat jellemzően kis sufnikban "szögelik" meg. Időpontfoglalás nem kell, csak beesel ezekbe a szervizekbe. Ha már a motoroknál tartunk. A reptérről olyan tíz perces út vitt be a szállodánkhoz ( Hotel Racine - egy főre kb. 7 ezer forintra jött ki, bőséges reggelivel), ahonnan pár percre több helyen is lehetett motort bérelni. Érdekes módon sokkal több lehetőség nyílt motort bérelni mint gondoltuk, így 15-20 ezer forinttól olyan 45 ezer forintig bezárólag találtunk gépeket. 250-es Honda Tornado-tól egészen az új Africa Twin-ig tartott a sor, mi pedig az M2R.MA egyik BMW F700GS-ére böktünk rá, amiért napi 100 eurót fizettünk.

Irány az Atlasz hegység, hiszen itt megtalálsz mindent. Pazar szerpentinek és végtelen utak, kitűnő minőségű aszfalt és valódi kalandot ígérő alsóbb rendű utak várnak rád, jóval 2.000 méteres magasság felett. Ha akarod akár órákon keresztül csavaroghatsz a hegységben, a civilizáció csekély nyomai mellett, de vannak haladósabb szakaszok is, ahol gyorsabban változik a táj, a hegység kőzetei és a növények változatossága miatt.
Az északi sík területekről indulva az R304-es szerpentinen támadtuk meg a hegyet, megcélozva a Bin-El-Ouidane tavat és az ott megépített gátat.

A tó mellett pazar szálláshelyeket és a tavon hajózási lehetőségeket láttunk. A látványon kívül nem szántunk rá több időt, folytattuk utunkat az R302 út irányába, ahol az utolsó nagyobb települést (Ouaouizeght) elhagyva a kanyarok csábítóan visznek egyre beljebb a hegységbe.

Tilouguite után elfogy az aszfaltozott út és órákon át gyönyörű természeti látvány közepette, ugyan járható, de kavicsos úton, néha vízmosásokon keresztül, 2700 méteres magasságig vezető szerpentineken felfelé majd lefelé visz az út.

Emberrel és térerővel itt nem igazán találkozol és az is előnyös ha feltankolsz előtte, mert a vidék néhány szálláshelyen kívül nem tartogat más ember alkotta épületet. Az út egyébként meglepően jól járható, bár csapadékosabb időszakban a vízmosásoknál elképzelhető hogy "akadályba" ütköznénk.

Pár óra múlva és közel 100 kilométert megtéve egy pompás szálloda, a Dar Ahansal után kapjuk vissza az aszfaltozott utat, méghozzá a legjobb minőségűt. A szálláshely a környék egyik legjobbjának ígérkezik, hiszen az egyik irányba az érintetlen természet, a másik irányba kitűnő aszfaltozott hegyi utak találhatóak. A szállás kb. 10e. forint körül mozog egy napra/fő, a szobák és maga az épület beleillik Marokkó építészeti stílusába, de európai komforttal vannak ellátva. Ha a BMW Motorrad csapatának is megfelelt, akkor nekünk is jó lehet. ;) Kezdett sötétedni ezért Aït Hhammed után letértünk kalandos utunkról, hogy visszatérjünk bázisunkra.

Egy másik általunk kipróbált út a Marrakesh-ből Agadir felé vezető R203-as út, amely szintén több arcát mutatja az Atlasz hegységnek, szintén 2000 méter feletti magasságokat meghódítva. Ezen a szakaszon csak egy V-Strom és egy KTM jött szembe, akik hasonló okból koptatták a gumit, így összeköszöntünk. Legizgalmasabb része az útnak az északi feljárója, majd a déli oldalon való leereszkedés a hegyről. A köztes hegyi út ugyan aszfaltozott, de majd végig beszűkül egy sávra, ezért a kanyarokban nem ajánlott vagánykodni.

Ugyan gyér a forgalom, de érkezhet egy egy jármű szemből, olyankor valamelyik fél előzékenyebb kell, hogy legyen... Inkább mi voltunk azok. :)

A Tizi-n-Test hegyi átjáró déli irányba néző kilátó pontjairól messzire ellátsz és innen kitűnő, széles út vezet a hegy lábáig.

Itt aztán ami a csövön kifér... "a megengedett sebességhatárig", feltéve ha a lenyűgöző látvány ezt engedi. A hegy lábától nem messze találod Taroudant várost ahol számos történelmi emlékhelyet kereshetsz fel, vagyis az ilyen városokat ajánljuk legfőképp felfedezni.

Ha hasonló módon ismerkednél Marokkóval, megeshet, hogy az utak hosszabbra nyúlnak mint tervezted. Így történt velünk is amikor Agadirba tartottunk, majd ott ránk esteledve sietősebbre vettük a haza vezető utat. Igen jó minőségű autópályákat lehet igénybe venni erre a célra. A fizetőkapuknál lehet kifizetni ezek használatát, ami nekünk az Agadir - Marrakesh (~200km) szakaszon 80 dirham-ba, vagyis olyan 2.400,-Ft-ba került.

A BMW jó választás volt és bevált a kalandok során. A sebességhatárokhoz és az általunk bejárt utakhoz tökéletesen passzolt. A könnyed motor a hosszúra nyúlt motorozások alkalmával mindvégig megőrizte kényelmét ráadásul a fogyasztásával is meg voltunk elégedve. A blokk élénk és pörgős, a magasabb plexi megfelelő szélvédelmet nyújtott és az estébe hajló utazásokkor jól jött a markolatfűtés.
A vidék szebben és érthetőbben mutatja be Marokkó valódi arcát, hiszen számos kisebb város fennmaradt építészeti emlékekkel büszkélkedhet, a falvakon való áthaladás viszont már európai fejjel kevésbé marasztaló...
Az európai gyomor és az egészség nagyban védhető, ha palackozott vizet fogyasztasz, ill. az olyan éttermek preferáltak ahol sokan megfordulnak, hiszen ezek friss alapanyaggal dolgoznak.

A helyben sütött, főtt ételek nagyobb biztonsággal fogyaszthatóak. Mi ugyan nem alkalmaztuk a védőitalt, de több sikersztorit is hallottunk, miszerint az étkezések előtti és utáni pálinka fogyasztása megvédi a szervezetet minden bajtól. :) Igaz lehet, viszont akik nem élnek ezzel a házi praktikával azoknak több odafigyelést ajánlunk, hogy ne kelljen "betegen" tölteni egy napot sem. A boltokban az étel megközelítőleg hasonló áron mozog mint itthon, volt hogy kipróbáltunk Marrakeshben éttermet, ahol átszámolva kb. 1.000,-Ft / főétellel lehetett számolni. A benzin literje egy százassal olcsóbb, és szállodákban olyan 7 és 10 ezer forint között találtunk megfelelőt. Itthon kár próbálni a fizetőeszköz, vagyis a dirham váltását, kint a reptéren és számos más helyen könnyen váltottunk euróért.

Bevezetésnek tökéletes lehet Marokkót így megismerni (túránk útvonala itt látható), a következő alkalommal még délebbre fogunk tartani egy kis sivatagi kalandért.  Nos, kedvet csináltunk, velünk tartanál?