Részlet az új VilágKalandor című könyvből:

Az Atlaszon túl – Marokkói kalandok három felvonásban

„Erős esőben és szélben futott ki a hajó, így a nyílt vízen himbálózott rendesen az a barom nagy tömeg. A gyomrom nekem is kavargott, de uraltam a dolgot, nem úgy, mint Szimi. Ő már a kihajózás utáni tízedik percben bezárkózott a budiba és szorosabb ismeretséget kötött a porcelánnal. Miután gyorsan tegező viszonyba kerültek, úgy másfél órán át ölelte szeretetteljesen, mint szerető édesanya az ő kisdedét, pedig nem sokkal előtte még valószínűleg szőrös beduin-segg hallózott bele. Az sem tudta eltántorítani e különös rituálétól, hogy a deszka az erős hullámzástól néha a nyakára csapódott.

Marokkó

Nekem csak a vége felé volt egy kellemetlen 10 percem, amikor is erősen gyöngyözött a homlokom és fehér körmökkel kapaszkodtam az asztalba, de sikerült uralnom a testemet. Az egészségügyi állapotok mellet a hullámzás is kezdett valóban rémisztő lenni. A wc tele, mindenki hányt, még a folyosókon is a földön fetrengő emberek…, mintha valamilyen járvány tizedelné a hajó utasait. Közben a hullámzástól folyamatosan dőlt, csörömpölt minden a büfében, a duty free shopban is potyogott a parfüm a polcokról és az üveges italok meg a karton cigik jobbra-balra gurultak-csúsztak a földön.

Már majdnem elkezdtem én is pánikolni, de eszembe jutott, hogy ne én döntsem már el, hogy itt van-e a vég, hanem legalább valaki autentikus személy. Elkezdtem hát figyelni az ide-oda futkosó személyzet arcát, hogy ők pánikolnak e, mert addig azt gondolom nincs ok aggódni, amíg ők nyugodtak. A lényeg, hogy végül átértünk Afrikába, Szimit pedig a budi előtt, a földön fekve találtam meg. Hulla fehéren tápászkodott fel, majd bandukolt le a motorokhoz. A szakadó esőben, csak, hogy szokjuk a dolgot, a hatóságok még jó egy órát szopattak a belépéssel, küldözgettek ide-oda a papírokkal.

Miután hosszú perceket álldogáltunk egy-egy iroda előtt (mint az iskolások az igazgatói iroda előtt) kezdett újra felmenni bennem a pumpa, nem igaz, hogy nem lehet ezt simábban elintézni. Szimi próbált csitítani, de én az egyik „ofíszernek” elkezdtem mondani a magamét. Na, lett is foganatja a felháborodásomnak, mert percek alatt kitöltötte, amit ki kellett tölteni és csoportvezetőként végig vitt minket a többi irodán és beszerzett nekünk minden pecsétet. Végre Afrika ajtaja kitárult előttünk.”
 

Ugye milyen jó lenne tovább olvasni? Rendeld meg a VilágKalandor - Motoros Túrák a Nagyvilágban című könyvet és az alábbi tartalmakra számíthatsz:

• Motorozás a Vadnyugaton (USA 2014)
• Kalandok délen (Patagónia-Argentína/Chile 2017)
• Az Atlaszon túl (Marokkó 2012-13-14)
• Vulkanisztán csodái (Izland 2018)
• Kanári szigetek gyöngyszeme (Tenerife 2017)
• Hasznos tanácsok túraszervezéssel kapcsolatban