Írta: dr. Demeter Endre

A Harley más, ez kiderült a Harley on Tour szervezéséből: Az idei szezon 23 motorját egy vagány kamionnal küldik körbe a földrészeken, és testközelben mutatják be azokat. A budapesti képviselet vezetője jó házigazdaként, a csapata pedig végtelenül barátságosan és lazán állt a zökkenőmentes szervezéshez.

Nos, ha már szóba került a nagy kérdés, tegyük is fel: alkalmas-e a Harley az európai, azon belül is a magyar utakra? A 107 kilométer a budai hegyekben és a Zsámbéki-medencében változatos útviszonyok között adott módot a tesztre, és sok kérdésre kaptam választ.  A Harley-k önsúlya előnyösnek bizonyult a legváltozatosabb úthibák leküzdésében. Nem elsimításról van szó, érződik minden, nyers a gép, csak gondot nem jelent neki semmi.  Mindez akkor vált egyértelművé, amikor a jó hangulatú és nem mellesleg finom ebéd-pihenő után a csapattól elváltunk a motorokat fotózni és saját tempót tudtunk menni. A második, a leér / nem ér le kérdésre a válasz pedig az, hogy ahol ez leér, ott valószínűleg már bőven elegendő egy ilyen kategóriájú motor bedöntése ahhoz, hogy élvezni tudjuk a kanyarokat.

A Forty-Eight élvezi a kanyargást a szerpentinen, egyébként pedig minden szituációban alkalmas a huligánkodásra, élvezetes motorozásra. Minden fokozat csattan, az indítástól a leállításig változatosan vibrál, fűt, nem is kicsit. Meg kell dolgozni vele, és ez a majdnem sprőd karakter a motorozás valódi élményét adja meg. Megszokni nagyon könnyű, gyakorlatilag azonnal működik minden, ám összeszokni vele több kilométert igényel, hogy pontosan hol és hogyan szereti leadni a rettenetes nyomatékát.

Ehhez képest egy másik világba, a 69-es Cadillac DeVille V8 ülésébe pattan az ember, ha átül a Fat Boy-ra. Nem csak a másfélszeres teljesítménye, de az elegancia és kiegyensúlyozott magabiztossága is egészen megdöbbentő. Nyilván oka van annak, hogy 23 féle motort készít a gyár, ez a motor pedig a cruiserek listájának csúcsát jelenti, és a limitált születésnapi modellt is ebből készítik.  

A visszaérkezéskor el tudtunk búcsúzni a társ-riderektől, és a budapesti képviselet csapatától is, majd kvázi zárszóként, a nyitvatartási idő végén érkezett egy olasz csapat Electra Glide és Road King nyergeken. Óriási örömmel, hangos jókedvvel üdvözöltek minket is, és mint megtudtuk, a köreikben szokás elmenni a helyi kereskedésbe, beköszönni, inni egy kávét. Ez a valódi, életigenlő életérzés, bevallom tényleg tetszett.