Az első nap még csak egy kevéske ízelítőt kaptak a versenyzők abból, ami a későbbiekben várt rájuk. A 60 kilóméteres prológot igazán élvezte a Laller Racing Dakar Team pilótája, aki így értékelte a továbbiakat:

„Egy kőbányából rajtoltunk, ami igazán élvezetes és tempós kezdés volt, majd bekevertek minket a hegyekbe, ahol izgalmas navigációs és igazi hard endúrós elemekkel tarkított kis szakasszá kerekedett az első nap. A következő két nap maratoni menet volt, az elsőn 375 km volt az előírt táv. Szerencsére a motorozáshoz legtökéletesebb idő várt ránk, ennél már csak a hosszú szakasz volt jobb, imádtam minden centimétert! Mindig megtaláltam a játszótársaimat, akikkel tudtunk együtt menni, egymást húzni, nem mellesleg megnyugtatott az érzés, hogy a hatalmas Dinári hegységben nem voltam egyedül.

A második napon 385 kilométert motoroztunk, ez felemásan sikerült a számomra. Kicsúsztam a limitidőből, de ennek ellenére a szakasz nagyrészén uraltam a navigációt. Gyönyörű helyeken jártunk, fantasztikus rallys erdei szakaszok és tempós kanyarok váltogatták egymást. Volt, ahol iszonyatosan nagy kövek és sziklák nehezítették a dolgunk, így nagyon elfáradtam… Ráadásul éjfélig tartott a motor felkészítése, de utána sem bírtam aludni.

Harmadnap az egész mezőny aszfalton átgurult a bosnyák-horvát határra, és átléptünk Boszniába. A szervezők itt sem aprózták el, 256 km hegyen, völgyön, erdőben, tökéletes talajon tempós kanyarokkal zajlott a menet. A saját tempómban tudtam menni, senki nem volt a közelemben, így légüres térben motorozhattam és élvezhettem a száguldás örömét. Sajnos egy picit belepiszkított a dologba, hogy az egyik versenyzőtársunk szembetalálkozott egy autóval. 

Ezután sem pihenhettünk meg, 285 kilométerrel virradt ránk az újabb versenynap, és elhagytuk Boszniát. Nem aludtam túl jól, így eleinte teljesen háttal voltam a navigációnak. Később belerázódtam, de rettentően kellett vigyázni az erdőkben, mert folyamatos fakitermelés folyt, és csak úgy a semmiből jöttek kamionok és lánctalpas gépek is. A szakasz utáni este már nagyon fáradtan készülődtem a zárónapra, és bevallom férfiasan, hogy semelyik porcikám sem kívánta a motorozást. De nagyon nagy kár lett volna kihagyni a fantasztikus zárónapot, ahol azt kaptuk, amit vártam: egy kis összefoglalót a hét eseményeiből.

Ez nagyon tetszett, mint ahogy az egész verseny is! Egy román sráccal ekkor már vagy két napja meccseltünk, és ez a zárónapon sem volt másképpen. Nagyon jót játszottunk, a kolléga olyan dolgokba vitt bele, amit én egymagam biztosan nem vállaltam volna. Örülök, mert a kitűzött célt elértem, és sikeresen teljesítettem a pokolian nehéz versenytávot. Innen is szeretnék gratulálni a magyar kontingens többi tagjának, akik szintén befejezték a Dinaric Rally-t, ami igazán jó mulatság és férfimunka volt. Az értem szurkolóknak köszönöm szépen a rengeteg biztató szót, és a sok-sok kedves üzenetet!” - foglalta össze zsúfolt napjainak történéseit Horváth Lajos, aki a saját versenyzése mellett a MAMS tereprali szakágának vezetőjeként a magyar különítmény ügyes-bajos dolgaiban is segédkezett.

Írta: Tóth Krisztián Márk