Elég későn kezdtél el motorozni. Mi vezetett odáig, hogy motorversenyző lettél?

Édesapám motorversenyző volt még a 90-es évek elején, aztán autocrossozott. Tehát ebben nőttem fel. 13-14 évesen lett jogosítványom, amikor már eldöntöttem, hogy szeretnék versenyezni. Itt viszont eltelt még egy pár év mire olyan motorom lett, amivel lehet versenyezni, amit át tudtunk alakítani. 17 évesen kezdtem el pályázni, 18 évesen indultam el az első versenyemen.

Milyen volt az első versenymotorod?

Egy Aprilia RS125-ös, amivel indultam a Magyar Bajnokságban, előtte voltak utcai motorjaim.

A szüleid mit szóltak a motorversenyzői ambícióidhoz?

Apukám szerintem örült neki, bár sosem kérdeztem. Főként anyukám izgul, de mindig támogatott az egész családom. Sosem mondták, hogy hagyjam abba.

Mesélnél kicsit az eredményeidről és, hogy melyikre vagy a legbüszkébb?

Amikor 125-ös sportban kezdtem, a második évre sikerült odáig eljutnom, hogy megnyertem a Magyar Bajnokságot és az Alpok-Adria Bajnokságban is már első évben harmadik lettem, tehát elég jól sikerült a kezdés. Utána váltottam 125 GP-re, ez már egy speciális kategória, hiszen abban az évben, ez volt a világbajnokságban is a legkisebb kategória. Ott első évben 5. lettem, de következő évben már összetett bajnoki címet szereztem. Ez nagy eredménynek számított, Közép és Kelet-Európa Bajnokságot nyerni, hiszen anno olyan nevek tudták ezt megcsinálni, mint Talmácsi Gábor vagy Győrfi Alen. A 125-ös karrierem mondhatni így jó volt 2013-ban Stock 600 kategóriára váltottam, ahol első évben már a Magyar Bajnokságon az élen végeztem és az Alpok-Adriát is majdnem sikerült megnyerni, de végül 2. helyen zártam. 2014-ben volt egy sérüléseim és ugyan vezettük a Magyar Bajnokságot, az Alpok-Adriát és az IMRC Nemzetközi Bajnokságot, de a sérülésem miatt sok futamot ki kellett hagynom, ez a reményeinket elvetette. 2015-ben az Olasz Nemzeti Bajnokságban indultam, ami a világ egyik legerősebb nemzeti bajnoksága, és 45 pilóta közül 13. helyen végeztem. Két futamot nulláztam, így nem sikerült bejutnunk az első 10-be. Az nagyon nagy eredmény lett volna, de ezzel is elégedett vagyok. 2016-ra az volt a cél, hogy az olasz bajnokiban folyamatos top5-ben végezzünk, ami a szezon elején még úgy tűnt, hogy sikerülni is fog, a csapatom és a motorom meg volt hozzá, de sajnos közbe jött néhány dolog, ami miatt abba kellett hagynom a szezont. Amire még büszke vagyok, hogy 2015 év végén részt vehettem egy Moto3-as vb futamon, bár nem úgy alakultak az eredmények, ahogy szerettem volna, de  a körülményekhez képest így is jól sikerült teljesíteni.


Esésekkel, hogy állsz?

Volt pár durva. Német bajnokin gerincemre estem és nem nagyon tudtam mozogni, kórház lett a vége, de másnap felraktak a motorra és mentem. 2014-ben komolyabb volt, akkor a bajnokság is elúszott. Első helyen mentem, elestem, felállítottam a motort. A motornak valami hibája lett, ismét elestünk, de a motor kicsúszott, a gumifalról visszapattant és összetalálkoztunk. Agyrázkódásom volt, letörött pár fogam és 3 felé tört szilánkosan a kulcscsontom, azt mesélték.

Pár év alatt több különböző csapatnál fordultál meg. Mi volt ennek az oka?

Első két évemben a Paksi Autó- és Motorsport Egyesületnél mentem, ők egy motoros egyesület, nem csapat, viszont innen volt a licenszem és rengeteg támogatást kaptam tőlük, hiszen én is paksi vagyok. Az első hivatalos csapatom a H-Moto Team volt, amikor 125 GP-ben versenyeztem, akkor végig ők voltam mögöttem. Aztán 2013-tól a Tomracingnél folytattam és az első 3 éves 600-as szezonomat ott töltöttem el. Tehát végig egyre jobb és jobb csapatokhoz kerültem. Vagyis, akkoriban még jobb volt a Tomracing, jelenleg viszont a H-Moto Team azért sokkal profibb. 2015 év végén úgy alakult, hogy ismét váltanom kellett, a Korda Racing színeiben folytattam. Ezeken kívül a világbajnokságon, 2015 év végén és 2016-ban az olasz bajnoki futamokon olasz szerelő csapatom volt, ők készítették fel a motoromat és ők voltak velem a versenyeken is.


Nemrég jelent meg, hogy visszatérsz a Tomracinghez és Oláh Barnabást fogod segíteni. Miért fontos neked a támogatás és mit gondolsz az utánpótlásról?

Az utánpótláshelyzet nagyon fellendült, rengeteg kis versenyző van. Nagyon elszántak a szülők és a gyerekek is, nagy előrelépés van jelenleg ebben, fellendült a sport. Barnussal szeretnék foglalkozni, mert nagyon ügyes, együtt fogunk edzeni, elkísérem a versenyekre, ez még gyerekcipőbe jár a dolog még, most egyeztetünk.

Akkor ez egy egyéni dolog? Mert a megjelent cikkben ugye az van, hogy a csapathoz térsz vissza.

Valóban megkerestek a csapattól, hogy a többi kisgyereket is edzenem kéne, velük is kéne foglalkoznom, de nincs jelenleg erre kapacitásom, egyénileg Barnussal szeretnék törődni.

Mit gondolsz miért ilyen támogatatlanok itthon a technikai sportok?

Mert nincsen állami szinten sem elismerve, sem sehogy és nem jó a marketing . A versenyeken nincsenek nézők, kicsi az ország, kicsi a motoros piac.

Miért pont Németországban folytatod jövőre?

Adódott egy ilyen lehetőség és a Német Bajnokság hasonlóan jó, mint az olaszoknál. Így legalább meg tudom ismerni a német pályákat, hisz a vb-n is vannak német pályák, megismerve egy szintén erős bajnokságot, ahol nagyon jó versenyzők vannak.


Mit vársz a jövő évtől?

Jövőre visszakapom a régi szerelőmet és lesz egy jól felkészített motorom. Amit nagyon várok, hogy végre újra együtt mehessünk, mert rendkívül jó csapat voltunk. Ez motivál engem, sokkal jobban fogom magam érezni és ez az eredményt is meghozza remélhetőleg. A cél az első 5-ben lenni, ez egy ilyen bajnokságban nagyon jó lenne. Egyik pályát sem ismerem, tehát pályatanulás is következik. Új motorom lesz, egy Yamaha R6-ossal kezdem meg a szezont. 3 évig Hondával versenyeztem, tehát kicsit ismeretlen, de már most elkezdtük a felkészülést a spanyolországi edzőtáborban és még van egy csomó időnk.

Milyen egy ilyen edzőtábor?

Nagyon jó! 10 napig voltunk Spanyolországban, 8-9 nap edzés volt folyamatosan. Délelőttönként fizikális, cardio jellegű dolgok. Délután pedig kis vagy nagypályán motoroztunk egészen estig.

Utcán motorozol?

Nem. Kizárt. Nem nagyon vonz.