A Ducati bemutatta az új V2-esét, melyet sportmotorokba, sportos utcai motorokba és a túraenduróiba fog építeni. És mi a legérdekesebb része? Hogy már nincs benne desmodromikus szelepműködtetés - tegyük hozzá, hogy a desmóval szerelt Ducatik túlnyomó részében nem volt indokolt ez a műszaki megoldás.

 

 

Ugyanis a desmodromikus vezérlést - amikor a szelepet zárásnál nem rugó húzza a helyére, hanem az emeléshez hasonlóan egy bütyök nyomja vissza - azért találták fel, hogy magas fordulaton elkerüljék a szeleplebegés nevű jelenséget. Ám az utcai Ducatik nem forogtak addig, hogy ott a biztos zárást ne lehetett volna megoldani hagyományos módon. Felismerték már ezt a Multistrada V4-es blokkjánál is, ott hagyták el először a desmót, és most az új V2-esüket is enélkül a drágán gyártható, drágán szervizelhető, bonyolult megoldás nélkül hozták ki.

 

Az egyszerűsítésnek viszont haszna is van: nem csak a gyártási költségeken sikerült faragni, hanem a blokk tömegén is, ez a mostani a gyártó valaha volt legkönnyebb V2-ese. A 96 x 61,5 mm-es furat-löket arányból ki lehet találni, hogy ez egy pörgős blokk, a rendkívül magas, 13,5:1-es sűrítési viszonyból pedig, hogy nyomatékos is. Mindezt egy változó szelepvezérléssel is megtámogatják, így 120 lóerőt és 98 Nm nyomatékot sikerült kipréselni 890 köbcentiből.

 

 

Az új blokk hengerfejében a kritikus helyeket DLC bevonattal látták el, a szívószelepek szára pedig üreges, hogy ezzel is kisebb legyen a tehetetlenségük. A blokkot egyébként úgy tervezték, hogy sokoldalú legyen, és minél, több modellbe be lehessen építeni.